udvarias

Teljes szövegű keresés

udvarias melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki a társas érintkezésben, főleg idősebbekkel és nőkkel kapcsolatban; eleget tesz a tiszteletet kifejező, hagyományos szokásoknak; a társadalmi illem szerint viselkedő, előzékeny, figyelmes. Udvarias vki iránt, vkivel; udvarias ember; nők iránt udvarias férfi.  Udvarias lévén,… áll segélyre készen. (Arany JánosAriosto-fordítás) Az alispán, mint udvarias, gavallér ember, … egy hógolyóval visszadobta a szépasszonyt. (Mikszáth Kálmán) Fölényesen alázatos, udvarias, néha elképesztően arcátlan. (Karinthy Frigyes)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Udvarias bánásmód, beszéd, cselekedet, magaviselet, modor, mosoly, viselkedés; végtelenül udvarias elintézés; udvariasan bánik, beszél vkivel; udvariasan fogad vkit; udvariasan kérdez vmit.  Diogenes régen élt, – … a mai korban… udvariasabban mondanak igazat. (Vas Gereben) Gergelyünk néha visszazuhant a maga régebbi udvarias modorába, bokáját csapdosta össze, nyolcszor meghajolt. (Gelléri Andor Endre)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT