udvari
udvari melléknév és főnév
I. melléknév (csak a 4. jelentésben:) -bb
1. Udvarra néző, nyíló <épületrész>. Udvari ablak, ajtó, lakás. Egy udvari és egy utcai szobájuk volt, közben kis konyha. (Krúdy Gyula) Meglepetve nézett föl a világos udvari ablakra. (Babits Mihály) || a. Udvaron (1) levő, udvarhoz tartozó <dolog>. Az udvari vízcsapot valaki nyitva hagyta.
2. (történettudomány) Királyi v. fejedelmi udvarhoz tartozó <épület, intézmény, testület.> Udvari kamara, kamarilla, kancellária, kápolna, levéltár. Lépéseket tőn a bécsi udvari kamaránál, hogy fölszabadíttassék. (Csengery Antal) || a. (történettudomány) Királyi v. fejedelmi udvarban történő, előforduló, szokásos, ott keletkezett <dolog>. Udvari bál, cselszövény, ebéd, élet, gyász, költészet, méltóság, pompa, szertartás, szokások, ünnepség. Harangoznak délre, Udvari ebédre. (Arany János) Minden pletyka gyors lábon jár, de hát még az udvari pletyka! (Mikszáth Kálmán)
3. (történettudomány) Főúri v. fejedelmi udvarban hivatalt, szolgálatot teljesítő v. ilyen udvarhoz tartozó <személy>. Udvari ajtónálló; udvari bolond ←; udvari cselédség, énekes, inas, káplán, kertész, kocsis, orvos, őrség, pap, szakács. Negyedik helyen ül Lajos, egy vén herceg… Ennek tőszomszédja egy udvari dáma. (Sárosy Gyula) Vált vele négy-öt szót, nagy sebesen kérdez; Azután rendelte fejedelmi vérhez: | Szép Örzsike mellé udvari leánynak. (Arany János) || a. (régies) <Gyak. kitüntető címként:> Udvari fényképész, szabó, szállító, tanácsos.
4. (átvitt értelemben, elavult) Művelt, finom modorú, udvarias személy, dolog. Egressy… bókjai nem látszottak eléggé udvariaknak. (Vörösmarty Mihály) Udvaribb ember vagy. (Eötvös József)
II. főnév (-t), -ak (régies) Az udvariak: a királyi v. fejedelmi udvarhoz tartozó, a király v. vmely előkelőség közvetlen környezetében élő személyek. Rohantak oda az udvariak, miniszterek, orvosok, szolgák. (Mikszáth Kálmán)
