uccu

Teljes szövegű keresés

uccu mondatszó és indulatszó, (ritka) uccú, ucu (régies írva: utcu is)
I. mondatszó
1. (népies) <Kutyauszító szóként.> Uccu te! Uccu, fogd meg!  Uccu, rajta, fogd meg! uszítá az úrfi a kutyákat rám. (Petőfi Sándor)
2. <Embert cselekvésre biztató, sürgető szóként.> Uccu rajta, legények.  Tudod-é uram, úgymond [Matyi], | Hogy ki vagyok? tudd meg, Lúdas Matyi én vagyok! uccu | Rajta legény! ordítja az úr – egyszerre utánna Hajt a tíz láncsás. (Fazekas Mihály) Ucu, Miska fiam, nézd meg, mi lehet? (Mikszáth Kálmán)
3. <Gyors cselekvést, főleg futást, menekülést festő szóként.>  Mikor ezt látta a gyáva török sereg, Uccu hátat fordít és futásnak ered. (Petőfi Sándor) Hát a király lyányát viszi egy nagy órjás; Utcu! egyéb sem kell a nemzetes úrnak: Utána ered, mint az agár a nyúlnak. (Arany János) Meglátok az út mellett fektiben egy vén nyulat. Utcu neki! veszem a kettesemet [= a kétcsövű puskámat], rá célozok. (Vajda János)
4. <Táncra biztató szóként, tánckurjantásként.>  Uccu rajta, vén fazék, Fel tudsz-e fortyanni még? (népköltés) Uccu táncba fiak! egy nagyot rikkantott. (Gvadányi József)
5. <Táncot festő szóként.>  Fölugrik a nagyapó az asztal mellől, se szó, se beszéd, derekon csípi az anyókát, aztán uccu hopp, uccu hopp, elkezd vele tipegni, csoszogni. (Mikszáth Kálmán)
II. indulatszó
1. <Öröm kifejezésére.>  Utcu de jó, hogy éppen jössz! (Jókai Mór) Ucu ni, ucu ni! Ki jön itt, ki jön itt? Répási bácsi jön itt. (Mikszáth Kálmán) || a. (gyak. tréfás v. gúnyos) Népdalok hangulatkeltő szavaként, főleg örvendetes v. nevetséges eseményre utaló felkiáltásként.  Ucu bizon! lakodalom! | Magam is megházasodom, Hej, rózsám, violám! | Csókolgasd meg az orcám! (népköltés) Uccu bizony megérett a meggy, Uccu bizony rajta maradt egy! (népköltés)
2. (népies) <Csodálkozást is tartalmazó elismerés, tetszés kifejezésére.> Uccu, de kiöltöztél!  Uccu kislány, de megnőttél, De kár, hogy férjhez nem mentél! (népköltés)
3. <Csodálkozást is tartalmazó rosszallás, elítélés, helytelenítés, bosszúság kifejezésére.>  Ucu, ucu, ucu már, Be sok kislány megcsalt már, Ha még ez az egy megcsal, Megátkozom, hogy meghal. (népköltés) Utcu teringette, otthon feledtem a szobakulcsot. (Jókai Mór) Miféle istennyila az a kezetekben hé?… – Dárdák, atyánkfia… – Uccu hopp, és mire való az kenteknek? (Mikszáth Kálmán)
4. <Ijedtség kifejezésére, festésére.>  Jól van, azt már nem bánom, akár mind a kettőt [itt hagyhatják]. Az én fiaim lesznek. Elfogadom. Utcu, a fiam Péter megijedt erre a szóra, oda veté magát az apja térdei közé. (Jókai Mór)
5. <Hirtelen észbekapás kifejezésére.>  De hát te nem mehetsz innen sehova, tudod már, miért; papot, olyant, amilyen neked kéne, közelben nem találsz. De megállj csak! Utcú né! Találok én ki neked mindjárt valamit. Itt van a taplós ember! (Jókai Mór)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT