tyuhaj
tyuhaj indulatszó, (ritka) tyuhajj
1. <Hangos, emelkedett hangulatú v. duhaj mulatás, tánc közben hangoztatott kiáltásként, a túláradó jókedv kifejezésére:> csuhaj! Tyuhaj, de jó kedvem van! Tyuhaj, sose halunk meg! Tyuhaj – ordítá a Telezsák, s megugrott… lábaival dobolva a földön, fújd, szakadj meg [dudás]! (Jókai Mór) Sipos félfülre billenti a kalapját. A bokáját összeüti, és Olgát táncra karolja. – Tyuhaj! (Gárdonyi Géza) De én azért mégis magamba táncolok, tyuhaj, hopp. (Móricz Zsigmond)
2. <Nagy öröm kifejezésére.> Tyuhaj! – kurjantotta el magát [Miklós a váratlan fölfedezés örömében]. (Móricz Zsigmond)
3. <Gúnyos kijelentés bevezetésére.> Tyuhajj! – új kabátja van Taragovics úrnak! (Bródy Sándor)
4. (népies) <Réjaként.> Esküszóval, tyuhaj, azt is de megfogadta. (népköltés) Recece, nincs a lánynak kötője, Recece, elvesztette az este, Elvesztette, tyuhaj, az este, Recece, mikor a bakát leste. (népköltés)
tyuhajos.
