ty
ty [tyé] főnév ty-t, ty-je [e]
I. (nyelvtudomány) Beszédhang: a j hangéval nagyjából azonos helyen képzett s jellegében a t és j hangéhoz részben hasonló képzésbeli elemeket tartalmazó zöngétlen összetett mássalhangzó (affrikáta); a gy hang zöngétlen párja (pl. a pityereg szóban az i után következő hang v. a tyúk szó első hangja). A ty ejtése, képzése. Vannak nevek, igék, melyek ly-lyel, ny-nyel, gy-vel, ty-vel… végződnek. (Vörösmarty Mihály)
II. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a teljesebb ábécének a t és az u közé eső harmincnegyedik betűje; nyomtatott alakja: ty, Ty. Kis ty; nagy Ty.
