tud
tud ige -tam, -ott, -jon
I. Vmilyen ismeretnek birtokában van.
1. tárgyas <Vmely tényt, adatot, cselekvési módot> közvetlen tapasztalat, helyes ösztön alapján, értesülésből v. tanulás útján értelmével felfogva eszében tart; ismer, ismerete van róla, tisztában vele. Tapasztalatból tud vmit; hiteles forrásból, az iratokból, levélből, az újságból tudjuk; magamról tudom; tudja az egyszeregyet, a helyesírást; tudja a → járást; mindenre tud kádenciát ←; tudja a → reglamát; tudja a fontosabb szabályokat; tőle tudom; a → bolond is tudhatja; vagy → ki tudja?; ezt minden → gyermek tudja; → szerét, számát se tudja; alig tudja a számát vminek; egy kukkot sem tud belőle; tudja hogyan kell eljárni, merre kell menni, mit kell csinálni; tudva van: közismert tény v. dolog; minden pletykát tud; tudom, amit tudok: nem akarok beszélni erről, de jól vagyok értesülve; → ha jól tudom; ha → éppen tudni akarod; → szeretném tudni. Ha tudni akarod, megmondom. Tudtam, de elfelejtettem. Ezen a vidéken csak ő tudja a járást. A költöző madarak tudják az utat a nyári és a téli haza között. Nektek erről egy kukkot se kell | ám tudni. (Katona József) Tudva van, hogy a lépes méz édes. (Jókai Mór) Az öreg róka mindig többet tud, mint a fiókróka. (Mikszáth Kálmán) Tudtuk, hogy az ember esendő. (Ady Endre) Nem tudjuk, mi az vígan élni. (József Attila) Vagy tud az ember, vagy gondolkodik, két ellenkező irányú mozgása ez az emberi értelemnek. (Karinthy Frigyes) || a. Tud vmit: vminek a jelentőségéről, mivoltáról kellő ismerete van; tudatában van vminek. Tudva és akarva: előre megfontolt szándékkal, a cél tudatában; mióta az eszemet tudom: mióta öntudatom van v. gondolkozom; ameddig csak visszaemlékezem; nem tudja, mit beszél v. csinál. Tudja is ő, mit tett! Tudja, kivel van → dolga. Nem tudja, → ébren van-e vagy álmodik. Tudva valótlant állít. (szójárás) Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal: a) <vmely intézmény egyes osztályai, részlegei között> nincs meg a szükséges együttműködés, összhang; b) (ritka) vkinek az intézkedése ellentétben van vmely előző rendelkezésével. Míg eszemet tudom, csak te rád eszmélek. (Csokonai Vitéz Mihály) Tudta is ő , mit vétett! (Mikszáth Kálmán) Sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek mint apró gyermeket. (József Attila) || b. Tud vmit: emlékszik vmire, emlékezetében van vmi. Tudod-e, hányszor megígérted? Mit tudom én, mikor volt! Ha megfeszítenek, sem tudom, hogy is történt az eset. Ami elmúlt, arról ne tudjunk semmit ezentúl. (Justh Zsigmond) Hát azt tudod-e még, mikor a pezsgőt ittuk valahol…? (Mikszáth Kálmán) A szegények még most is tudják, | mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt. (Kosztolányi Dezső) || c. (tárgy nélkül) Tud magáról: olyan állapotban van, hogy érzékelni és gondolkozni képes. Már nem is tud magáról, olyan részeg. Nem tud magáról, a végét járja. || d. tárgyas (rendsz. tárgy nélkül) Tud vmiről v. (régies) vmiben: értesülése van vmiről, hallott róla. → Hallásból tud vmiről; nem akar tudni vkiről: megszakítja vkivel a kapcsolatot; nem akar tudni vmiről: eleve elutasít vmely szóban forgó cselekvést; tud vkinek az elhatározásáról, egy kiadó lakásról. Mit tudsz róla? Tudtam az eljegyzésről, mielőtt nyilvánosságra került volna. Hanem Ilda semmit nem tud vala ebben. (Arany János) Lelketlen, szavukat meg nem tartó emberek, kik a jól elköltött ebédek, vacsorák árának utólagos megfizetéséről… tudni sem akartak. (Tolnai Lajos) Ti úgysem akartok tudni rólam. (Justh Zsigmond) || e. tárgyas (népies, bizalmas) <Személyt, helyet v. más egyes adatot> ismer, úgyhogy képes róla felvilágosítást adni. Tudsz valakit, aki ismeri itt a járást? Tudok egy üzletet, ahol olcsón lehet vásárolni. Tudok olyan időt, amikor otthon találod. Tudok egy negyvenezer forintos lányt a számodra. (Mikszáth Kálmán) || f. tárgyas (közbevetésként, rendsz. jelen idejű 2. v. 3. személyben) (bizalmas) Tudod: amint alighanem te is megérted és természetesnek tartod. → Tetszik tudni, Nem bánnám én, tudjátok, csak egyszer hazajönne. Fáradt vagyok, tudod, és pihenni akarok. Tudja, nekem már elegem van ebből. Tudják, hinni sem akartam a fülemnek, mikor ezt halottam. Én, tudod, máskor is rendesen nyargaltam. (Vas Gereben) Hát tudod, ennek az a mestersége, hogy van két varázsgyűrűm. (Jókai Mór) Odavaló ez a hajó, tudja, arra a vidékre. (Tömörkény István) || g. tárgyas (kissé bizalmas) <A társalgás nyelvében, 2. v. 3. személyben.> Tudod mit: figyelj csak, nézd csak, gondold meg, van egy ötletem. Tudja mit, menjünk moziba. Tudja mit, ha majd vasút lesz, akkor jöjjön el. (Vas Gereben) Hanem tudja mit, kedves komám uram,… töltsük tele a poharat. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas <Jövőbeli v. más, nem közvetlenül tapasztalt eseményt> bizonyosra vesz; meg van róla győződve, hogy bekövetkezik. Tudom, nem lesz jó vége. Tudom, hogy ide be nem teszi többé a lábát. Már akkor tudta, hogy nehézségek lesznek. Mindent elvesztünk, én már tudom. (Ady Endre) || a. (közbevetésként) Tudom (istenem): bizonyára, okvetlenül, minden bizonnyal. Tudom, megemlegeti még ezt a napot. Ami vadkan vagy medve ma elém kerül, az tudom megemleget! (Jókai Mór) Otthon, tudom, megfizeti édesanyám a fáradságát. (Mikszáth Kálmán) || b. Vkit, vmit vmilyennek, vhol v. vmely állapotban, helyzetben tud: bizonyosra veszi, meg van győződve róla, hogy vki, vmi olyan, ill. ott van, olyan állapotban, helyzetben van. Gyermekeit, szeretteit biztos helyen v. biztonságban tudja. Őt mindig becsületes embernek tudtam. Miót’ a háború kitört, soha Olcsóbbnak a szardellát nem tudom. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A vajdát a társadalmi lépcsőn egynehány fokkal maga alatt tudja (Gárdonyi Géza) || c. tárgyas (rendsz. tagadó értelmű mondatban) Tud vmit: elképzelése, fogalma van vmiről. Előre tudom; tudom is én v. mit tudom én; nem →lehessen tudni; mit →lehessen tudni; sohase lehet tudni; sohase tudja az ember; a jó → ég tudja; tudja a csuda, a fene; tudja a → herkópáter; tudja a hóhér, az isten, a (menny)kő, az ördög, a pokol; tudja a → szösz; tudja a tatár; nem tudja v. azt se tudja, mit tegyen v. hová legyen; azt sem tudja, hova → tegye; nem tudom, hova → tegyem; nem tudja, mi lesz vele. Ki tudja, mit hoz a jövő? Nem tudom, mivel fűtünk a télen. De néha mégis, tudj’ az ördög, Oly vackor-ízü a borom. (Reviczky Gyula) A manó tudja, hogy hívják, akit lelőttél. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas (nyomaték nélkül) (népies, régies) Azt tudja: azt hiszi, véli, azt gondolja. Azt tudtuk, hogy meghalt. Azt tudtam, hogy senki sincs ott. S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok: Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok. (Arany János) Azt tudtam, ott hagyok érte mindent. (Justh Zsigmond) Aztán csak mén be a kamrába! Talán azt tudja, hogy otthon van? (Tömörkény István)
4. tárgyas Vmit megtanult, ismer és alkalmazni képes; <szöveget> úgy megtanult, hogy képes könyv nélkül elmondani; <mutatványt, zenedarabot> tanulása v. jó emlékezőtehetsége és ügyessége eredményeként bármikor képes bemutatni, eljátszani. Tudja a mondókáját, a szerepét, a verset. Sok zongoradarabot tud kotta nélkül. Bűvészmutatványokat is tud. Szóláshasonlat(ok): (úgy) tudja, mint a → kétszerkettőt; úgy tudja, mint a → miatyánkot; úgy tudja, mint a → vízfolyás. Azt úgy kell tudni, mint a miatyánkot. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (rendsz. főnévi igenévvel) <Vmely cselekvést, munkát, mesterséget> úgy ismer, hogy eredményesen képes végezni; birtokában van a hozzá szükséges ismeretnek, jártasságnak, gyakorlatnak; ért hozzá. Tud fonni, főzni, hegedülni, írni-olvasni, sütni, varrni; nem tud mit → csinálni; tudja az asztalosmesterséget. Ha már a bajt nem ösmerték, a gyógyítást még úgy sem tudhattál. (Mikszáth Kálmán) Nem is tudta a mesterségét, munka közben tanulgatta. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas (főnévi igenévi tárggyal, tárgy nélkül is) Ért vmely nyelven és rendsz. szóban és írásban is többé-kevésé használni lépes (vmely formában). Tud vmely nyelven (vmit); tud angolul, magyarul, oroszul. Franciául csak olvasni tud, beszélni nem. || c. (tárgy nélkül) (bizalmas) Nagy hozzáértése, ismerete, tudása van. Nagyon tud. Ez az ember tud. Hiába, aki tud, az tud! Maga csak tanuljon. – De attól félek, kinevetnek, ha nem tudok. (Tolnai Lajos) || d. tárgyatlan (népies, bizalmas) Tud vmihez: némi ismeretei, tapasztalatai vannak vmiben; vmennyire ért hozzá, járatos benne. Nem tudsz te a zenéhez! No cigány, ha tudsz hozzá,… hát mondj szerencsét a menyasszonyomnak. (Jókai Mór) Dologhoz nem tud kis kezed. (Reviczky Gyula) Ritka hajós, aki a citorához ne tudna. (Tömörkény István) || e. tárgyas <Vmely erkölcsi rendet, rendszabályt> ismer és megtart, aszerint cselekszik, viselkedik. Tudja az illemet, a szokást; tudja, mi a becsület, mi a rend, mi a tisztesség.
5. tárgyas (népies) Tud vmit vkire: képes ellene felhozni vmit. Egy borjúfark sem hibázott, Ennyit sem tud rám a gazda. (Arany János) Még az ág se tud rám semmit. (Tolnai Lajos)
II. tárgyas (főnévi igenévvel) Képes vmit megtenni v. elviselni.
1. (gyak. odaértett igenévvel) Testi ereje, lépessége van <vmit tenni> bír (I. 3), Ahogy csak tud v. (régies) amint Isten tudnia adta v. engedte: teljes erejéből. Tudsz-e olyan messzire dobni, mint én? A fiam már tud járni. A kutya tud úszni. A pelyhes veréb még nem tud tud repülni. Most nem tud dolgozni, mert fáj a keze. Siess, ahogy csak tudsz. Enni, inni jól tudok. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor) A Tavaszt nem tudták megkötözni. (Ady Endre) || a. Erkölcsi ereje és hajlandósága van <vmit tenni v. elviselni>. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk se tud nézni ←. Nem tudja elviselni a társaságát. Ha hibázott, bocsánatot tud kérni. Hogy tud az az ember gyűlölni! Még az édes testvérét is meg tudja rövidíteni. Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik, mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni. (Ady Endre)
2. Lelki, értelmi rátermettsége, adottsága, képessége van <vmilyen feladatot ellátni>. → Követni tud vmit. Meg tudja állni a helyét. Meg fog tudni tanulni zongorázni. A proletáriátus tudja az országot sikeresen igazgatni. Én már annyiszor gondolkodtam efölött, de nem tudtam megérteni. (Jókai Mór) Mindjárt át tudta melegíteni, akivel beszélgetett. (Mikszáth Kálmán) || a. Képesnek érzi magát <vmit érezni v. kifejezni.> Nem tudja háláját kifejezni. Tudom sajnálni az öreget. Úgy tudok ezért haragudni! Nem tudok mást, mint szeretni. (József Attila) || b. Megvan benne a szükséges élelmesség, ügyesség <hogy vmit tegyen>. Tud az emberekkel bánni; tud vkinek a → nyelvén beszélni; tudja magát mihez tartani. Tudsz-e fínomúl, beszélni Tudós és művelt férfiak előtt? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Tud a zsiványok nyelvén beszélni. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) <Dolog> képes arra, megvannak benne a lehetőségek v. az erő <hogy vmilyen hatást kifejtsen>. Kis dolog is tudja bosszantani. Hogy csúffá tudta tenni az a két pohár pálinka. Látod, hová tud téged csak neve | is vinni Endrének! (Katona József) Most mutasd meg tallér, hogy mit tudsz. (Jókai Mór) Sohse tudott az igazsághoz Igazunk minket eljuttatni. (Ady Endre)
4. Lehetősége, módja van <vmit tenni>. Tedd meg, ha tudod. Ma már meg tudom írni a levelet. Aludj, ha tudsz aludni. (Mikszáth Kálmán) || a. (rendsz. tagadó alakban) Nem tud: a körülmények gátolják <abban, hogy vmit megtegyen>. Nem tud aludni a foga miatt. A lármától nem tudok dolgozni. Nem tudott hegedülni, mert eltört a vonója. Írását helyszűke miatt nem tudtuk közölni. Mi egy | rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. (Katona József) [Táncolni] nem tudnak a rokolyájuktól. (Justh Zsigmond)
5. (bizalmas) <Érzelmileg színezett, gyak. indulatos beszédben:> képes <vmit tenni, ami a beszélő számára kellemetlen>. Hol tud maradni ilyen sokáig? Hogyan tudtál erre vetemedni? Ez a gyerek csak nem tud elpusztulni. (Mikszáth Kálmán)
III. tárgyas (ritka) <Pénzt, tartozást> beleszámít vmibe; betud. Az előleget a fizetésbe tudjuk. A foglalót a vételárba tudja. || a. (régies) <Cselekedet> vkinek a terhére számít, felró. Az ég ne tudja bűnödül! (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szólás(ok): tudja Pál, mit kaszál: a) jól látja a célt, amiért tesz vmit; b) oka van rá, hogy így cselekedjék; ld. még bakancs, dürgés, fej, fiú, légy, malac, óra.
Igekötős igék: betud; beletud; kitud; letud; megtud.
