tuba [1]
tuba [1] főnév tubát, tubája (népies)
1. Galamb. A tubáim most ülnek a tojáson. Jövel édes társam! sül immár egy tuba. (Arany János) || a. indulatszó-szerű haszn <Kétszer v. többször ismételve, gyak. kicsinyített alakjával együtt galambot hívó szó:> Tuba, tuba, tubica.
2. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, népies) <szerelmes férfi részéről a kedves megszólításaként:> Édes tubám! Ne szomorkodj, tubám. Itt az utolsó forintom, Érted adom ezt is, tubám, Csak szádhoz érhessen a szám. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (ritka, régies) Kedves fiatal nő. Az isten áldja meg a kedves kis tubát, az iccés üvegemet csordultig adta. (Vas Gereben)
