torzít
torzít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas (ritka) <Indulat emberi arcot> szokásos, harmonikus rendjében megbolygatva a természetestől eltérővé, csúffá, torzzá tesz. Az arcát állati düh torzította ráncokba. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (ritka) <Vki az arcát> arcvonásainak furcsa, ijesztő elváltoztatásával torzzá teszi. Ne torzítsd arcodat! (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Tükör a képet> természetellenesen ferdítve torznak mutatja. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Fényképező gép, ill. lencse> természetellenesen ferdítve torznak ábrázol vmit. Ez a gép erősen torzít. || b. tárgyas (tárgy nélkül is) <Rádió, gramofon, hangszóró a hangot> nem természetesen, hanem az eredetitől eltérően adja vissza. A hangszóró annyira torzította a szónok beszédét, hogy szinte semmit sem lehetett érteni belőle. Új rádiót vett, mert a régi már nagyon torzított.
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Vkit, vmit hamisítva, nem a tényeknek megfelelően, túlozva ábrázol, mutat be. Torzítja az igazságot, a történetet. Ne torzítsd az eseményeket! Kissé torzítva beszélte el a szóváltás előzményeit. Hősét erősen torzítva jelenítette meg. A parasztfantázia bizony torzít és nagyít. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: eltorzít.
torzítás; torzítgat; torzítható; torzító; torzított.
