törvény
törvény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (jogtudomány) Az államhatalomtól felállított kötelező erejű írott szabály, amely a társadalom életének vmely viszonylatában meghatározza az állam polgárainak jogait és kötelességeit. Házassági, közigazgatási törvény; a köztársaság védelméről szóló törvény; szövetkezeti törvény; → tételes törvény; választójog törvény; a törvény hatálya, hatályba lépése, kihirdetése, végrehajtása; a törvény nevében ←; a demokratikus államrend, az ország törvényei; a törvény elrendeli; a törvény arra kötelez, hogy…; törvénybe → iktat; aláveti magát a törvényeknek; törvényt alkot, hoz, kibocsát, kihirdet; törvényt → szerez; törvényt végrehajt; törvényt jóváhagy, megszavaz, módosít; törvényt eltöröl, érvénytelenít, hatálytalanít. Míg törvényidnek hódolni fog, angol! a pénzed, Addig hódol a pénz neked és pénzednek a tenger. (Berzsenyi Dániel) Hitvesem | …Gyilkolója azon törvényeket Tapodta, melyek édes tartományimat Zöldeltetik [= fenntartják]. (Katona József) Bölcs emberek csinálják a törvényeket. (Móra Ferenc) || a. (rendsz. határozott névelővel) Ezeknek a jogszabályoknak az összessége, rendszere. A törvény betűje; a törvény ereje, érvénye; a törvény szelleme; a törvény alapján áll; a törvény ellen vét; törvényen kívül helyez (vkit, vmit): üldözi, működését megtiltja; törvényen kívül állónak nyilvánít vkit: a jogszabályoktól biztosított védelmet megvonja tőle; megszegi a törvényt; megtartja, tiszteli, tiszteletben tartja a törvényt. Neki már világ és törvény szerint vége. (Arany János)
2. (ritka) Vmely közösségre nézve kötelező erejű szabály. Iskolai törvények.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan kijelentés, rendelkezés, szabály, amelynek az egyén magatartására nézve feltétlenül kötelező, irányító érvénye van. A párt határozata törvény minden kommunista számára. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vki részéről udvariasságból kötelezőnek felfogott óhajtása v. kívánsága egy másik személynek. A kisasszony parancsolatja törvényem nékem. (Csokonai Vitéz Mihály)
4. A törvény (1) megsértését büntető hatalom, ill. az igazságszolgáltatás vmelyik szerve. Törvény elé állít, hurcol, idéz vkit; a törvény elé → kerül (az ügy); törvény elé viszi a dolgot; a törvény előtt megjelenik; törvényre → ment a dolog. Gyilkost a törvény nyomozza. (Arany János) Másnapra rendelte be a törvény tanú gyanánt. (Tömörkény István) || a. A törvény keze: az állami büntető hatalom képviselői. Eléri a törvény keze; a bűnöst a törvény kezébe ← adja. A rengeteg nádasok… menedékül szolgálnak mindenkinek, akit a törvény keze zaklat. (Jókai Mór) A törvény keze oda nem ér. (Mikszáth Kálmán) || b. (elavult, költői) Bírósági tanácskozás, bírói tárgyalás, bíráskodás, törvénykezés. Törvénybe → hív, hívat vkit; törvényt tart; (régies) törvényt tesz: bíráskodik, törvénykezik; törvényt → ül vki felett. Hátha törvény, hátha bíráskodás lesz a dologból. (Eötvös József) || c. (elavult) Ítélet. (1) Törvényt mond; törvényt → lát; törvényt → szab vkire. A bíró… Törvényt monda… A szegény fülemilére. (Arany János) || d. (ritka) A jogszabályok szerint való eljárás, törvényesség. A törvény látszatával. Most [Toldi György] ravasz szándékát, melynek uta görbe, Eltakarja törvény és igazság örve. (Arany János)
5. (jogtudomány, elavult) Jogtudomány, jog. Törvényt tanul. || a. (elavult) Jogi tanulmányok v. olyan iskola, ahol jogot tanítottak. Törvényt végeztem, s lesz belőlem… prókátor. (Jókai Mór)
6. A társadalomban, ill. a társadalmi élet vmely területén tanúsítandó helyes magatartás és cselekvés vmely tekintély, szokás v. tapasztalás, esetleg ésszerű elvek alapján kialakult normáinak, szabályainak összessége v. azok közül egy. Erkölcsi törvények; → íratlan törvény; lovagi törvény; a becsület törvénye; a falu, a puszta törvénye. De van ám olyan törvény is, mely amannak szoros igazságán tágíthat – az emberség törvénye. (Csokonai Vitéz Mihály) A falu törvénye csak azokra vonatkozik, akik önként s örökre alája adták magukat. (Móricz Zsigmond) || a. (vallásügy) Istentől eredőnek tartott vallási és erkölcsi norma. Isten törvénye; Mózes törvénye; a szeretet törvénye. Azt tanítá [Mahumet], hogy háromféle írott törvényt adott ki az Úr az embereknek. (Mikes Kelemen)
7. Állandó és feltétlen kapcsolat, viszony az emberi tudattól független, objektív világ jelenségei között; a jelenségek lefolyásában érvényesülő szabályszerűség. → Természeti törvény; a dialektika törvényei; a gondolkodás, a lelki élet törvényei; a gazdasági, a társadalmi élet törvényei; a természet törvényei; a törvényt felismeri, megállapítja, megfogalmazza. Természet törvénye vagyon mindezekbe. (Arany János) Kutatni szándékozott az anyag és az élet törvényeit. (Nagy Lajos) || a. Ilyen kapcsolatoknak, viszonyoknak tudományos megfigyelésen alapuló megállapítása, ill. megfogalmazása. Mechanikai, optikai törvények; a Keppler-féle törvények; a fonetika, a lélektan törvényei; Marx gazdasági törvényei; Newton első törvénye; a tőkés termelés törvényei.
8. Olyan normák, szabályok, amelyek vmely működési terület természetéből folynak, s amelyeknek a figyelembevétele, ill. alkalmazása nélkül az illető területen eredményes, jó munkát végezni nem lehet. A nyelvhelyesség törvényei; a szerkesztés törvénye. A nyelvnek… törvényeit… tudják. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. törvényalkalmazás; törvényalkotó; törvénycsavarás; törvényelőkészítés; törvényelőkészítő; törvénygyakorlat; törvényismeret; törvénykibocsátás; törvénykihirdetés; törvénylátás; törvénymagyarázás; törvénypont; törvényrengeteg; törvénysértő; törvényszakasz; törvényszerző; törvényszöveg; törvényszünet; törvénytapodás; törvénytartó; törvényterv; törvénytevés; törvénytipró; törvénytudás; törvénytudós; törvényváltoztatás; törvényvégrehajtás; törvényvégrehajtó; törvényvisszavonás; 2. alaptörvény; cselédtörvény; csődtörvény; dézsmatörvény; erdőtörvény; értéktörvény; földtörvény; hangtörvény; ipartörvény; kerettörvény; munkatörvény; nyelvtörvény; sajtótörvény; sztrájktörvény; természettörvény; váltótörvény; vastörvény; véderőtörvény; zsidótörvény.
