torma
torma főnév tormát, tormája
1. A keresztesvirágúak családjába tartozó, csípős gyökeréért termesztett, évelő konyhakerti növény (Armoracia rusticana). Édes v. debreceni torma; közönséges torma; a torma csipkés levele; a torma gyökere, rivága; tormát termel, termeszt. Gyakorta a szigetparton csak a tormához kötötték a hajót; mert olyan vastag gyökerek vannak, mint a szekér rúdja. (Mikes Kelemen)
2. Ennek emberi fogyasztásra alkalmas gyökere. Tormát árul, ás, reszel, vásárol. Szóláshasonlat(ok): (elavult) olyan, mint a tormába esett féreg: bután öntelt és maradi <ember>. Mintha tűt szurnának orra cimpájába. Vagy mintha alatta reszelnének tormát, Tekerő nyilallást érze olyan formát. (Arany János) || a. Az ebből készült, húsféléhez fogyasztott ízesítő. Ecetes torma; virsli tormával. Kínálták kassai sodarral, amelyhez az édes tormát forgács alakban szervírozták. (Krúdy Gyula) Két pár virslit, három kenyeret. – Tormával vagy mustárral? (Nagy Lajos)
Szólás(ok): (népies) Tormát reszel vkinek az orra alá: sok (apró) kellemetlenséget okoz vkinek; (tájszó) ismerem a tormát, milyen jó édesgyökér: nekem hiába beszél, jól ismerem őt, tudom hogy nem sokat ér.
Szóösszetétel(ek): tormaféreg; tormamártás; tormareszelés; tormareszelő; tormaszesz; tormatermelés.
