toldalék
toldalék főnév -ot, -a
1. Az, amit vmihez hozzátoldanak (1–2). Vmihez járuló toldalék; az asztal, a mű, a ruha toldaléka. Ez a szoba az épületnek csak későbbi toldaléka. A versszakaszok utolsó sora nem lehet pusztán toldalék, hanem bensőleg össze kell függenie a megelőzőkkel. (Arany János) || a. (elavult) <Írásműben> függelék, utóirat.
2. (nyelvtudomány) A szó végéhez járuló olyan hang v. hangcsoport, amely a szó jelentését megváltoztatja v. némiképp módosítja, v. a szónak más szavakhoz való mondatbeli viszonyát fejezi ki; végződés (4). A képzőt, a jelet és a ragot nevezzük közös névvel toldaléknak.
toldalékol; toldalékolás; toldalékos.
