told
told tárgyas ige -tam v. -ottam, -ott, -jon; -ani (-ni)
Általában hozzáadással pótlólag, utólagosan, kiegészítésképpen növel, szaporít vmit.
1. Told vmihez vmit: anyagi dologhoz vele egynemű v. hozzá hasonló anyagból hozzáragaszt, -szögez, -varr vmit, hogy hosszúságát v. terjedelmét növelje. Egy ujjnyi kelmét told a kinőtt ruhához. Nadrágom… Egyik szárát ugy toldottam A másikhoz a minap. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Beszéd, ill. írás közben> az elmondottakhoz, a leírtakhoz pótlólag, kiegészítésképpen v. nyomósítás végett még hozzátesz vmit. Told (vmihez v. vmi után) vmit. Jól van, de utána [= a levél után] még valamit toldok. (Arany János) Férje elhagyta őt nyomorultan, s egyedül taszítá a veszélybe; toldá Apafi… (Jókai Mór)
3. (ritka, költői) Megtold (3–4). Toldjátok udvarunknál mulatástok Még egy kevéssel. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Hogy támada [a hír]? hogy nő? ki toldja? ki kezdi? (Arany János)
4. (ritka, költői) <Vmely érzelmet, dolgot> szaporít, megnövel. Nem mondom, hogy szeretlek, Mi haszna mondanám? | Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: betold; beletold; hozzátold; kitold; közbetold; megtold; összetold.
toldható; toldó; toldott.
