tiszta
tiszta melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév ..tán, ..tább
1. Olyan <test, tárgy>, amelyen v. amelyben nincsen szenny, piszok, por. Tiszta ágy, kanál, kéz, lakás, pohár, ruha, szoba, veder; tiszta a → keze v. tiszta keze van; tiszta az arca, a cipője, a szobája; tiszta zsebkendőt kér; tisztára → nyal vkit. Tiszta hónál tisztább válla. (Faludi Ferenc) Megbámultam szarvasbőr kesztyűjét… és ragyogóan tiszta cipőjét. (Kuncz Aladár) [Anyám] álmában tiszta kötényt hordott. (József Attila) || a. (vallásügy) <Olyan vallásokban, amelyekben embert, állatot, v. tárgyakat szoktak áldozni> a szertartások szempontjából kifogástalannak, hibátlannak tekinthető. Noénak első gondja volt… az Úrnak áldozatot hozni minden tiszta állatból. (Jókai Mór)
2. Olyan <ember, állat>, aki, amely nem tűri magán és környezetén a szennyet. Tiszta magára. Nagyon tiszta asszony, bátran megeheted a főztjét. Ez a lány tiszta. Azt szeretem benne, hogy oly roppant tiszta és ügyes is. (Kosztolányi Dezső)
3. Olyan <anyag>, amelyben nincs szennyező, idegen, másnemű alkotórész. Tiszta arany ←; tiszta bor: a) vízzel nem kevert b.; b) nem pancsolt b.; c) átlátszó, nem zavaros b.; tiszta búza; tiszta szesz; tiszta vas; tiszta víz. Szóláshasonlat(ok): tiszta, mint az → arany. A gazdának mondjátok meg, hogy méressen őrleni való tiszta búzát. (Csokonai Vitéz Mihály) Oh milyen jó volna, tiszta étel, tiszta bor. (Tolnai Lajos) Nagy kedvvel ereszkedtem bele a félméteres tiszta vízbe. (Gárdonyi Géza)
4. Olyan <állat fajta>, amely más fajtával nem keveredett; fajtiszta. Tiszta bernáthegyi; tiszta mangalica faj. || a. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely nép, népcsoport jellegzetes vonásait mutatja. Tiszta bajor; tiszta magyar.
5. Olyan <hang>, amelyben nincsenek zavaró mellékzöngék; kellemes zengésű; szép csengésű. Szép tiszta énekhangja van. Tiszta hangú csengettyű szólalt meg. Fiatalsága, csinos külseje, tiszta hangja sok szépet ígérnek. (Vörösmarty Mihály) Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja. (Petőfi Sándor) || a. Tiszta rím: olyan r., amelyben nemcsak a magánhangzók, hanem a mássalhangzók is megegyeznek (pl. rögnek – görögnek, sötéten – réten). || b. (zene) Tiszta intervallum: <a prím, kvart, kvint, oktáv összefoglaló elnevezéseként>.
6. Olyan, aminek fényét világosságát semmi homály nem csökkenti. Tiszta idő; tiszta szem; tiszta tekintet. A hegyekben ragyogó, tiszta napsütés fogadta őket. Sima volt a mező, a menny pedig tiszta. (Arany János) Csikorgó hideg, tiszta idő volt. (Mikszáth Kálmán)
7. Olyan, ami(be)n nincs vmi, ami lenni szokott, volt v. lehetne; kiürült, mentes vmitől. Tiszta vmitől; tiszta a gyomtól. Tiszta az utca az emberektől. Mikor tiszta volt már az ellenségtől a tér, akkorra szerencsésen megérkezett Mahmud basa. (Jókai Mór) || a. Üres, csupasz, puszta. Tiszta lap ←; tiszta papírlap; tiszta tábla, tiszta lapot ← nyit. || b. (átvitt értelemben) A levonandók levonása után megmaradó <pénzösszeg, súly>. Tiszta bevétel; tiszta haszon ←; tiszta jövedelem: a jövedelemnek a jövedelem megszerzésére fordított kiadások levonása után fennmaradó része; tiszta kiadás, nyereség, súly, vagyon; → kataszteri tiszta jövedelem. Abban a hónapban éppen semmi volt a tiszta jövedelem. (Jókai Mór) Az évenként mutatkozó tiszta haszonból… ingyen tankönyveket adunk majd szegény sorsú tanulótársainknak. (Kosztolányi Dezső) || c. (átvitt értelemben, régies) Olyan <birtok>, amely nincs megterhelve adóssággal. Uradalmának ezen helysége nem vala a közönség kifejezése szerint tiszta. (Kemény Zsigmond)
8. (átvitt értelemben, választékos) Zavartalan, nem háborított. Tiszta boldogság; tiszta csend; tiszta öröm; tiszta szemlélődés. Élj vígan a legtisztább boldogságnak karjain. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben) Bonyodalmaktól mentes, rendezett, szabályos. Tiszta dolog, (sport) tiszta helyzet: <labdajátékokban> az ellenfél játékosától nem zavart h., rendsz. a kapu, kosár stb. közelében; tiszta helyzetben van, áll; tiszta helyzetet teremt; tiszta a → levegő; tiszta munka: a tisztességes, becsületes eljárás, b) jól elvégzett, többé semmiféle nehézséget, bonyodalmat nem okozó m.; c) (gúnyos, rosszalló) alapos, teljes pusztítás, rombolás; tiszta sor: a dolog természetes rendje, b) magától értetődő dolog; tiszta ügy: a) könnyen elintézhető dolog; b) világos tényállás. A háborúban csak a verekedés maga a tiszta munka, a többi – előtte-utána – csupa kócrágás [= csepűrágás] (Jókai Mór) Egy pár nem tiszta természetű adósság [terheli]. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, ritka) Olyan, amelyben a lényeges zavartalanul, mással nem elegyedve nyilvánul meg; hamisítatlan, valódi, igazi. Tiszta humanizmus. Belemerült a tudományok tiszta világába. (Kuncz Aladár)
9. (átvitt értelemben, kissé választékos) <Erkölcsi tekintetben> kifogástalan, szeplőtlen, becsületes <cselekvés, magatartás, személy>. Tiszta élet, erkölcs, férfi, jellem, nő, tiszta szándék, tiszta választás; tisztára mos, mosdat vkit: vmely vád alól, rendsz. kissé erőltetett igyekezettel, tisztáz vkit, bizonyítja ártatlanságát; tisztára mossa magát. Akit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide…, szentségtelen | Lábbal ne lépjen a szentelt küszöbre [= a nemzetgyűlésbe]. (Petőfi Sándor) A te becsületed olyan tiszta, mint a frissen szűrt tej. (Mikszáth Kálmán) Egy tiszta nő még halála után is megrendül attól a gondolattól, hogy a halottasház őrei mezítelenül látják. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) Tiszta szív: őszinte, meleg érzés, ill. ilyen érzésű személy. A tiszta szívet megvetette, Ki őtet oly forrón szerette, S reám méltatlan ő. (Csokonai Vitéz Mihály)
10. (átvitt értelemben) Érthető, világos. Tiszta beszéd, érvelés, fogalom, igazság, következtetés. A szónak értelméről tiszta fogalmam van. (Vas Gereben) Láttam tudásod tiszta alkotását, Nagyon hideg volt otthon e kebelnek. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Megértésre, világos, áttekintésre alkalmas, képes. Tiszta elme, ész, felfogás, tudat; tiszta elmével: a) világos értelemmel, b) ép elmével. Az ügyek gyors és pontos intézéséhez tiszta fej szükséges. Önt bizonyára azért mentették föl, mert nem tiszta elmével cselekedett. (Gárdonyi Géza) Tiszta fejjel teszek vallomást neked. (Kuncz Aladár) || b. (filozófia) Tiszta ész: <a kanti filozófiában> a megismerő tudat egyetemes törvényeinek rendszere.
11. (fokozó szóként, rendsz. elvont főnevekkel kapcs. melléknévi jelzőként is, hat.ként is érthető szerepben) (kissé bizalmas) Merő (I., II. 1–2) csupa (I. 2–3). Tiszta bolondság, csúfság, hazugság, komédia, piszok, rágalom, szerencse, ez tiszta téboly ←. Tiszta gőz volt a konyha. (Gelléri Andor Endre)
II. főnév ..tát, ..tája
1. Kimosott fehérnemű, tiszta ruha. Tisztába tesz vkit: gyermek, főleg csecsemő beszennyezett fehérneműjét (pólyáját) kicseréli; tisztába teszi a kisbabát; tisztát ad rá; tisztát vesz; tisztát ← vált. Tedd tisztába a gyereket! Vasárnap tisztát venni haza jár, Hol a szerelmes lyányka várja már. (Petőfi Sándor) No anyám, holnap vásárra megyek. Adjon ki tisztát. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Tiszta (I. 1–4, 9). személy, dolog. Rakd külön a tisztákat. Csak a tisztákkal barátkozzál.
3. (átvitt értelemben) <Rendsz. csak állandó, többnyire idegenszerű szókapcsolatokban.> Vkinek, vminek a tiszta (I. 1, 3, 7, 8) állapota, tisztázott volta. Tisztába → hoz vmit; tisztába jön vmi: tisztázódik, elrendeződik a dolog: tisztába jön vkivel: kezdi tisztán látni, v. már tisztán látja vkinek a szándékait; kiismer vkit; tisztába jön vmivel: megért, megismer, átlát vmit; tisztába jön (ön)magával (vmi felől, vminek tekintetében): tisztán, világosan látja saját szándékát, lehetőségeit, helyzetét, számot vet(ett) velük, megérti vminek az összefüggését, átlátja vmihez való viszonyát, megérti helyzetét; tisztába ír vmit: letisztáz vmit; tisztába tesz vmit: vmely munkát teljesen elvégez, teljesen elrendez vmit; tisztában van magával: ismeri magát, képességeit, helyzetét, máshoz való viszonyát; tisztában van vmivel: világosan lát, átlát, jól ismert, ért, tud vmit; (ritka) tisztában van vmi vki előtt: világos, érthető vmi vki előtt. Egy záros kis könyvben tisztába írt verseit lapozgatta. (Gyulai Pál) Láthatólag unatkozott, amit az, aki tisztában van mindennel, se nem érdekli, ami következik. (Kosztolányi Dezső) Alaposan tisztába akart jönni a dolgokkal. (Krúdy Gyula)
4. (régies) <Rendsz. birtokos jelzős kapcs.> Vminek a tiszta (I. 1, 3, 7) része. [Levelednek] még a tisztáját is sorra csókoltam. (Csokonai Vitéz Mihály) Tiszta hab buggyant föl fának árnyékában, Tenger szép leánya a hab tisztájában. (Vörösmarty Mihály) || a. (tájszó) <Lápban, nádasban> sík (I. 2) víz, (róna [1] I. 2).>
III. határozószó (mellékmondat előtt) Teljes egészében, teljesen, egészen. Tiszta fehér, fekete. A király sátora vala ott felfonva; Tiszta kék selyemből volt a sátorponyva. (Arany János) S a rektor kivette a bankókat. Három tiszta új százas volt köztök. (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): ld. konkoly, víz.
Szóösszetétel(ek): 1. tisztafejűség; 2. fajtiszta; kristálytiszta; színtiszta; szobatiszta; szűztiszta; vegytiszta; víztiszta.
