ti [1]
ti [1] névmás, személynévmás többes szám 2. sz.; tárgyként: titeket [ë-e] v. → benneteket [e-e-ë-e]; határozóként a megfelelő személyragos határozószókat használjuk: alátok, alattatok, alólatok, bennetek stb. Nyomatékos alakja gyak. ti magatok; v. magatok; ld. maga [1]; (ritka, népies) tik, tárgyként: tikteket [ë-e]
I. (alanyként, tárgyként és megszólításként)
1. Azok a beszélő szempontjából tekintett személyek, akikhez a beszélő bizalmas, ún. tegező stílusban szól; <más-más személyhez szólva:> te és te (és te…); te és ő(k), te és aki(k) veled van(nak), ill. aki hozzád tartozik, akik hozzád tartoznak: <a) egészen bizalmas viszonyban általánosan; b) gyermekekkel szemben; c) zártkörű közösségben bizalmas és nem bizalmas beszédben egyaránt; d) falun férfiak részéről lányokkal és a fiatalabb v. a beszélővel nagyjában egykorú asszonyokkal szemben.> Mi elmegyünk, ti még maradhattok.
2. (választékos) Az a térben v. időben tekintett nagyobb közösség, melyhez a megszólítottak hozzátartoznak <bár a beszélővel nincsenek (valamennyien) bizalmas viszonyban>. Ti, a XX. század fiai; ti, ez ország lakói. Véreim, ti dübörgő ezrek, Tagadjatok meg. (Ady Endre)
3. (népies, költői) Azok az élettelen dolgok, tárgyak, amelyekhez beszél vki. Hajh gyomor, hajh kutya bendő, Ti vagytok Magyarország sírja S ti lesztek majd a jövendő. (Ady Endre)
Használata:
a) <Névmással v. főnévvel megjelölt, ill. a szövegkörnyezetből v. a beszédhelyzetből odaérthető személlyel v. személyekkel szemben: a többes számú 2. személy kiemelésére.> Ti vagytok az elsők, nem ők. Ti menjetek színházba, mi itthon maradunk. Ti is velünk jöttök. Titeket nem lehet meggyőzni. Mink szeretünk itt lakni. Pedig tudod-e, hogy tik vagytok az első látogatóink? (Gárdonyi Géza) Helóta nép, helóta költő, Találkoztunk ti meg én. (Ady Endre) Ti csak beszélgessetek, nekem dógom van odaki. (Móricz Zsigmond) –a1 <Ugyanilyen helyzetben, rendsz. az állásfoglalást magyarázó, megokoló értelmezővel v. jelzői mellékmondattal.> Azok ellenem vannak; ti, barátaim, megértitek helyzetemet. Ők állandóan támadnak, ti, akik itt vagytok, láthatjátok, hogy…
b) <Szembeállítás nélkül a figyelemnek a megszólított személyekre, ill. a megszólított egy személyre és a hozzáértett személy(ek)re irányításával v. érzelmileg erősen színezett mondatban, rendsz. mellékhangsúllyal.> Bánjátok is ti, hogy mi lesz. Titeket ugyan hiába buzdít az ember. Lesztek ti még csodavirágok. (Ady Endre) Ti mit kerestek még most is itt? (Móricz Zsigmond) –b1 <A megszólítottak nyomatékos jelöléseként, rendsz. utána következő minősítéssel v. megnevezéssel v. jelzői mellékmondattal.> Hol vagytok, ti régi játszótársak? (Petőfi Sándor) Ti, kikért teremnek a búzakeresztek. (Arany János) Sohasem tanuljátok meg ti asszonyok, hogy jön az idő, amikor minden kendőzés hiábavaló. (Krúdy Gyula) –b2 <Értelmezővel v. jelzői mellékmondattal amely megokolja v. magyarázza a mondatban kifejezett állásfoglalást.> Ti, a szakértők ne tudnátok? Ti, akik mindig szorgalmasan dolgoztatok, igazán megérdemlitek a nyugalmat. –b3 (költői) <Közösség, élettelen tárgy, elvont dolog megszólításaként, főleg lírai költeményben, patetikus hangnemben.> Jó éjszakát ti éj, ti csillagok. (Vörösmarty Mihály) Virágozz fa és nőjj hegynyire kis domb S dolgok, ti, igazságot tegyetek. (Ady Endre)
Megjegyzés: a tárgyul szolgáló titeket, benneteket alakok valamelyikét mindig kitesszük: a) a 2. személyű tárgy többségének jelölésére, -lak, -lek ragos igealak mellett; b) alanyi ragozású igealak mellett az említett eseteken kívül, valahányszor az ige alakjából v. a beszédhelyzetből nem világlik ki a tárgy nyelvtani személye, ill. száma. Titeket ott nem várnak. Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, | Éhe a Szépnek hajt titeket. (Ady Endre)
II. (birtokos jelzőként -tok, -tek [ë], -tök ragos birtokszó előtt, rendsz. megelőző határozott névelővel) A veletek <mint megszólítottakkal> meghatározott kapcsolatban levő; az <a személy, dolog>, aki, ami a tiétek, aki, ami hozzátok tartozik. A ti házatok nagyobb, mint a miénk. || a. (bizalmas) A ti emberetek: a) a ti érdekeiteket képviselő, a ti nevetekben szereplő személy; b) (aki) tetszik nektek, mert hasonlóan gondolkodik, mint ti.
Használata:
a) <Birtokos jelzőként v. más mondatrészként álló főnévvel, főnévi névmással v. -é jelű főnévvel, főnévi névmással szembeállítva v. a beszédhelyzetből odaérthető személlyel v. személyekkel szemben, a többes számú 2. személyű birtokos kiemelésére.> A ti fiatok jobban tanul, mint a szomszéd fia (a szomszédé). A ti kertetekben több gyümölcs termett. A ti gyereketeknek én nem parancsolok.
b) <Szembeállítás nélkül, a megszólított személyeknek mint birtokosoknak némi kiemelésével, gyak. az elutasítás, lekicsinylés, érzelmi távolság hangulati értékével>. Na és mit szól hozzá a ti híres doktorotok? Nyakatokon vad, úri tatárok S mégis büszke a ti fejetek. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): tialátok; tialattatok; tialólatok; tiáltalatok; tibelétek; tibelőletek; tibennetek; tielétek; tiellenetek; tielőletek; tielőttetek; tiértetek; tifelétek; tifelettetek; tifelőletek; tifölétek; tifölöttetek; tifölületek; tihelyettetek; tihozzátok; tiirántatok; tikörétek; tikörületek; tikörülöttetek; tiközétek; tiközöttetek; tiköztetek; tiközületek; timellétek; timellettetek; timellőletek; timiattatok; timögétek; timögöttetek; timögületek; tinálatok; tinektek; tinélkületek; tirajtatok; tirátok; tireátok; tirólatok; tiszerintetek; titőletek; tiutánatok; tivégettetek; tiveletek.
