testület
testület [e-e] főnév -et -e [ë, e]
1. (jogtudomány) Azonos törekvésű személyekből közöl cél elérésére szervezet, rendsz. önálló jogi személy. Az iparosok testületei a feudalizmus korában a céhek voltak. A testületek cselekvő képességét jogszabály állapítja meg.
2. (hivatalos) Rendsz. ugyanazon a munkahelyen működő, azonos foglalkozású, hivatású v. általában azonos tevékenység végzésére rendelt személyek összessége. Bizalmiak testülete; → diplomáciai testület; tanári, törvényhozói testület; a testület összeül. A kormány azzal a hírrel lepte meg a képviselői testületet, hogy többé biztosításukról gondoskodni nem tud. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): ipartestület; képviselő-testület; tantestület.
