tép
tép tárgyas ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. <Vmit, rendsz. szövött v. húsos anyagot, (ritka) vkit> húzva, ráncigálva szaggat. Tépi a húsát vkinek; tépi a párnát; egymást tépik: vmiért versengve verekednek; civakodnak. A keselyű tépte Prometheus máját. A tüskék tépik a ruhát. Az ember most se jobb, maradt a régi, Hajdan nyers bőrben, ma bársonyban, Egymást mint a vadállat marja, tépi! (Tompa Mihály) S mint a szelindek hogy forog, Ha tépik nagy komondorok: Majd erre, majd amarra csap. (Arany János) És összecsaptunk… Husába vájtam kezemet, Téptem cibáltam. (Ady Endre) Koradélutánon | végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát. (Kosztolányi Dezső) || a. <Szőrzetet> erősen ráncigál, gyak. néhány szálat ki is szakítva belőle. Haját tépi: a) mérgében erősen belekapaszkodva ráncigálja a saját haját; b) (átvitt értelemben) tehetetlen dühében kétségbeesve dúl-fúl. Az istenekre! ez már nemtelenség: Szakálam tépni. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Álmos bácsi tépi a haját, hogy nem fog… semmi… sikerülni. (Tolnai Lajos) || b. Vmire v. vmivé tép: ilyen módon úgy rongál, szaggat, hasít vmit, vkit, hogy az vmivé, vmilyenné válik. Apróra, rongyokra tép; foszlánnyá, ronggyá tép vmit: (átvitt értelemben is) megsemmisít, tönkretesz; darabokra tép vkit, vmit. Két darabara tépi a vásznat. Három részre tépi a papírt. A háború ronggyá tépte minden tervét. Oh, a lelkem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű fickót hallok, hogyan tépi foszlánnyá, csupa rongyokká, a szenvedélyt, csakhogy a földszint állók füleit megrepessze. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Hirtelen rántással leválaszt, eltávolít, kiszakít vmit vhonnan. Tépj egy darabot a vászonból! || a. <Növényt, növényrészt v. szőrzetet> helyéről gyors mozdulattal v. mozdulatokkal, rendsz. egymás után ismételve leválaszt. Gyomot, virágot tép; tépi a szemöldökét; tép egy szál rózsát. Lépésről lépésre haladva tépik a töveket. Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal… Fut hideg forrásnak enyhitő vizére, És ezerjó-füvet tépni a sebére… Ugy bolyonga Miklós. (Arany János) Rózsa van a kezében, és szórakozottan tépi egyenként a szirmait. (Gárdonyi Géza) Téptem gazt és virágot… (Tóth Árpád)
3. <Ludat, kacsát> tollától megfoszt úgy, hogy a szárny és a faroktoll kivételével kihúzogatja a tollakat; melleszt.
4. <Összegubancolódott v. csomós, szálas anyagot> kézzel v. géppel széthúzogat, és gyak. szálak szerint rendez, hogy megfonható legyen. Gyapjút, kendert tép; selymet tép: a) a selyemgubó szálait széthúzogatja, hogy megtalálja a szál végét, és le tudja gombolyítani; b) használt selymet szálaira bont, hogy újra fonható legyen; szöszt tép.
5. (átvitt értelemben, ritka) <Betegség> hosszasabban kínoz vkit, megújuló fájdalmat okozva neki; szaggat. Az egyik lábamat tépi a csúz. (Justh Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, költői) Meg-megújuló erővel gyötör, dúl, mar. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt. (Kölcsey Ferenc) Mi fog történni vélem s a hazával? | E kettős kérdés tépi lelkemet. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Tépi magát: lelkileg kínozza magát; tépelődik, gyötrődik. Krisztusra! mit tennél meg érte, hadd lám: Sirnál? viaskodnál? tépnéd magad?… | Én megteszem. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Igekötős igék: beletép; betép; eltép; feltép; kitép; letép; megtép; összetép; széjjeltép; széttép; végigtép.
tépet; tépetlen; téphető; tépked.
