tenger
tenger [e-ë] főnév, melléknév és számnév
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A világrészeket v. általában a szárazföld egyes részeit elválasztó nagy kiterjedésű, sótartalmú víztömeg. → Nyílt tenger; sík tenger; végtelen, viharos, zúgó tenger; a magyar tenger: a Balaton; a tenger árja (→ ár [2]); a tenger áramlása ←; a tenger színe alatt v. felett; → kijárat a tengerhez; a tengeren túl: az Óceánon túl, általában Amerikában; tengerre indul; tengerre → kel; tengerre → szál; járja a tengereket. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint a tenger fövénye: végtelen sok, számtalan; úgy tükröződik, mint → vízcseppben a tenger. Zeng az ég, zúg a szél, a tenger háborúl. (Csokonai Vitéz Mihály) A tengert járó ember képzeletében eggyé vált a tengerrel. (Ambrus Zoltán) A daloló vad tengert hallgatom. (Ady Endre) Roppant unalmassá vált számára a pompás, babérillatú hely, kék tengerével és pazar hoteljeivel. (Hunyady Sándor) [Hazám.] Adtál földmívest a tengernek | adj emberséget az embernek.| Adj magyarságot a magyarnak. (József Attila) Mint lánya, Vénusz, örök, isteni | csoda a Tenger! (Szabó Lőrinc) || a. Nagy területet elborító víz; árvíz. „Jön az árviz! jön az árviz!” hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. (Petőfi Sándor) Tengerré vált minden folyam, árvíz borította el a lapályokat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vminek a tengere: vminek igen nagy sokasága, beláthatatlan, áttekinthetetlen nagysága. Pest palotái között a népnek tengere zúg-búg. (Csokonai Vitéz Mihály) Sokig fürdött az újság a levegő tengerében. (Kosztolányi Dezső) A szennynek, mocsoknak és sárnak, bűznek véghetetlen tengere… lemosódott az apró gyerektestekről. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, finomkodó) Az élet tengerén: az é. viszontagságai között. Ki hogyan rakódik, abból fog élni az élet tengerén. (Gárdonyi Géza)
II. melléknév (rendsz. jelzőként) (választékos) Végtelen nagy, átláthatatlan. Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet. (Arany János) A nagy tenger éjszakába Ki-kinézünk olykoron. (Vajda János) Csak mi maradunk itten, a tenger időben… (Kosztolányi Dezső)
III. számnév, határozatlan tőszámnév (melléknévi) (kissé választékos) Megszámlálhatatlan sok; tömérdek, rengeteg, tengernyi. Tenger adósság, kincs, költség, nép; tenger baj, gond, kín. (szójárás) Tenger a bajom, ezer a gondom. Tenger virág nyílik tarkán körülötte. (Petőfi Sándor) Tárogató harsan, tenger nép az útcán. (Gyulai Pál) E kurta élet hány tapsot adott, És mennyi gyászt,… Meddő lemondást, tenger bánatot! (Juhász Gyula) Az ember csak… fizeti azt a tenger bért. (Kosztolányi Dezső) || a. Tenger sok: rendkívül sok, megszámlálhatatlan. Tenger sok búzájuk termett.
Szóláshasonlat(ok): ld. csepp, kanál, víz.
Szóösszetétel(ek): 1. tengerág; tengerágy; tengerapály; tengeráramlás; tengerföveny; tengerháborgás; tengerhomok; tengerhullám; tengerkék; tengerkutatás; tengermagasság; tengermedence; tengermélység; tengermoraj; tengermosta; tengernyúlvány; tengerözön; tengerrész; tengerszürke; tengerzaj; tengerzúgás; 2. beltenger; homoktenger; lángtenger; melléktenger; portenger; sártenger; vértenger; világtenger.
