telefon
telefon [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ok, -ja
1. Az a berendezés, amely hangoknak elektromos áram segítségével vezetéken nagyobb távolságra v. más helyiségbe való közvetítésére szolgál; távbeszélő. Telefonon beszél vkivel; telefonon értesít vkit vmiről; telefonon felhív vkit; telefonon hírül ad vmit; telefonon intézkedik; telefonon közöl vmit vkivel; a telefont bevezetteti; a telefont fölszerelik; telefon útján érintkezésbe lép vkivel. Vizynének fölajánlotta, hogy haza is küldhet egyet-mást a kisinassal, csak szóljon át hozzá telefonon. (Kosztolányi Dezső)
2. Telefonkészülék. Berreg, búg, cseng a telefon; → csilingel a telefon; → bemond vmit a telefonba; telefonhoz → hív vkit. A telefon külön kis asztalon áll. Ki van a telefonnál? A telefon körül ott állanak a munkatársak. Minden mondat után, amit a gyorsíró lead, csend lesz. (Karinthy Frigyes) Szól a telefon, fáj a hír. (József Attila)
3. (ritka) Telefonbeszélgetés v. telefonhívás. Gyorsan elintézett, lebonyolított néhány telefont. Telefont vár valakitől. [Ének a fiatalokról.] Nézd, hogy figyelnek, hogy rajongnak… | csodát remélnek egy levéltől, | egy hírtől és egy telefontól! (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): telefonapparátus; telefonautomata; telefonberendezés; telefonberregés; telefoncsengetés; telefondíj; telefonelőfizető; telefonébresztés; telefonértesítés; telefongyár; telefonhallgató; telefonhír; telefonhivatal; telefonhívószám; telefonhuzal; telefonkábel; telefonkapcsolás; telefonkaró; telefonkezelő; telefonkezelőnő; telefonmeghívás; telefonoszlop; telefonpózna; telefonrendelés; telefonszámla; telefonszerelés; telefonszolgálat; telefontantusz; telefontárcsa; telefonüzenet; telefonvezeték; 2. ikertelefon; körtelefon; rádiótelefon.
