tegnap
tegnap [ë] határozószó és főnév, (népies) tennap [ë]
I. határozószó
1. A mai napot megelőző napon. Tegnap délben, este, reggel. Tegnap érkeztem. Tegnap múlt egy hete. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna: pontosan, minden részletre kiterjedően emlékszem <vmely régen történt eseményre>. Tegnap leszálla csendes Cseppekkel egy esőcske. (Csokonai Vitéz Mihály) Tennap ettem utójára. Az igaz, hogy keveset. (Petőfi Sándor) Párisba tegnap beszökött az Ősz. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) a közeli múltban valamikor. Tegnap még alig nyitotta ki a száját, s ma már milyen haragos! Tegnap csatatér volt | S ma puszta a Puszta. (Ady Endre)
II. főnév -ot, -ja
1. A mai napot megelőző nap. A tegnapot nála töltöttem.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A közel múlt. A tegnap emlékei. Aki korának óramutatója, az korának nem Prometheusa; tán inkább őt teremti a kor, mintsem ő a kort; dajkája… a jövendőnek, kapocs a tegnap s a holnap közt. (Kossuth Lajos) Ez a világ nem testállódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak. (Ady Endre)
III. (határozóragos alakok és névutós kapcsolatok:) Tegnaphoz vmennyi időre: a mát megelőző naptól számított vmennyi idő múlva; tegnapig: a mai napot megelőző napig; tegnapra: a mát megelőző napra; tegnaptól fogva v. kezdve: a mát megelőző nap óta v. attól számítva; tegnaphoz egy hétre. Tegnapról maradt egy kis hús. Tegnap óta beteg. Bogdi tegnaptól fogva inas. (Tolnai Lajos)
tegnapos.
