tüzes
tüzes [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Lánggal égő, lángoló <tárgy>. Tüzes csóva, golyó, kanóc, szén. Tüzes karikán ugrik át. || a. (népies) <Szitkozódásokban:> Tüzes istennyila, mennykő: gyújtó villám. – Tán Dorkát érti, urambátyám! – Tüzes menykőt! Dorát értem. (Kemény Zsigmond) Hát odavaló ember kapitány uram? – Odavaló a tüzes istennyila, de nem én. (Mikszáth Kálmán) || b. Tüzes briliáns, drágakő: fényesen csillogó, ragyogó fényű b., d.
2. Izzó, izzított <tárgy>. Tüzes vasat → nyom vmire v. vkire; tüzes vassal éget vmit. Tüzes fogókkal összetépve, Félholtan dobták a szemétre. (Tompa Mihály) A szent hitvallók természete volt benne, akik… ragaszkodnak igazságukhoz, ha tüzes vasgerebenbe ültetik is őket. (Eötvös Károly) Pajtás, meghalt a vezérünk… [Dózsa György] Úgy trónolt ott, a tüzes trónon, Mint az egekben az Isten. (Ady Endre) || a. Olyan <eszköz>, amiben v. amin tűz van, ill. szokott lenni. Tüzes fazék, kanál, serpenyő. Veszi a tűzhelyről a tüzes lapátot. (Arany János) || b. Tűzzel kevert, tűzhöz hasonló forróságú. Tüzes hamu, láva. Ne járja mezőn, temető van ott… Toronytetőkön nézvén nyughelyei: Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet. (Tompa Mihály) || c. Égető, forró sugarakat árasztó <nap>. És már a tüzes nap az utólját futja. (Arany János) || d. Tűzhöz hasonló színt mutató. Tüzes felhő, kígyó.
3. Lázas, láztól égő, a szokottnál lényegesen magasabb hőmérsékletű <test, testrész; gyulladásos felület a testen>. Tüzes arc; tüzes daganat, fekély, kelés. Tüzes volt a teste a láztól. A homloka olyan tüzes volt, hogy szinte égette a kezemet. (Gárdonyi Géza) || a. <Erős ütés, csípés, szúrás következtében> forró tapintású és égő vörös színű. Tüzes folt. Az ostor ütése nyomán tüzes csík támadt a hátán. || b. <Szégyentől, izgalomtól, izgató szertől> piros és a szokottnál magasabb hőmérsékletű. A haragtól egészen tüzes lett az arca. Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordul, Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul. (Arany János)
4. Könnyen, gyorsan mozgó, eleven, könnyen ingerelhető <állat>. Tüzes csikó, paripa. Im tüzet ont egyre a tüzes mén lába. (Arany János) A négy tüzes csődör nyugtatanul rakosgatta szép karcsú lábait. (Mikszáth Kálmán) Tüzes két lovukon… nyomában voltak a huszonkét szpáhinak. (Gárdonyi Géza)
5. (átvitt értelemben) Könnyen szerelemre lobbanó, érzéki, hevesvérű <személy>. Tüzes menyecske; tüzes a vére: heves a v. Thamus… már indulna vissza. | Lent kocka várja, bor s tüzes Melissza. (Reviczky Gyula) Fiatal, tüzes leány voltam. (Krúdy Gyula)
6. (átvitt értelemben) Vmiért nagymértékben égő, lelkesedő lelkes <személy>. Tüzes ifjú. A magyar a lágy olasz és nehéz német között középen áll, férfiasabb az olasznál, tüzesebb a németnél. (Berzsenyi Dániel) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Tüzes pillantás, szónoklat; szeme tüzes lánggal lobog. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelki állapotban? (Petőfi Sándor) Kapva kapott Márton e tüzes beszéden. (Arany János) Az Ur Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben) Lángoló tekintetű <szem>. Nagyon megviselt volt,… szeme, máskor tüzes szeme lágy és bágyadt, mint a tehéné. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Olyan <személy>, aki éppen dohányzik. Szóljatok egy tüzes fiatalembernek, mert szeretnék rágyújtani, de nincs gyufám.
8. (átvitt értelemben, ritka, költői) Haragos, fellobbanó, indulatos <személy>. Bátya! tüzes voltam, mert marcona voltál. (Arany János)
9. (átvitt értelemben) Nagy szesztartalmú, erős izgató hatású <ital>. Csak igy élet ez az élet, Tüzes lyánnyal, tüzes borral. (Petőfi Sándor) Majd a tüzes bortól oly kedvre gyulának, | Mintha nem is torját ülnék Piroskának. (Arany János)
10. (átvitt értelemben, régies) Tüzes ördög: pusztító erő. Minden tüzes ördög népet, falat ont. (Arany János) A tüzes ördög ellen is mentek volna, ha Ocskay vezeté őket. (Jókai Mór)
tüzesség.
