tüzel
tüzel [e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan Tüzet égésben tart, vmivel táplál; fűt. Fával, gázzal, szénnel tüzel. Egész nap tüzelni kellett a kályhában. || a. tárgyatlan (népies) Tüzet gyújt, tüzet rak. A pihenő katonák ott a piacon tüzeltek. (Gárdonyi Géza) Csak déllére [= délre] tüzelt, vagy estére, hogy tarhonyát vagy lebbencset vessen. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas (ritka) A tűz táplálásra éget. Fát, szenet tüzel a kályhában.
2. tárgyatlan Nagy hőt, meleget áraszt. Tüzel a nap, a kályha. Zengett a fény, tüzelt a Nap. (Ady Endre) || a. tárgyatlan Hozzáérve melegnek, forrónak érződik, szinte éget. A homok tüzel a nap hevétől. Tüzel a gyerek teste a láztól. Az égő sugár alatt… tüzelnek a fövények. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben) <Arc, test> pirosságával belső hév v. láz jeleit matatja; ég. Néz, piheg, arca tüzel s keble feszülve haboz; (Kisfaludy Károly) Arca tüzelt a naptól. (Kosztolányi Dezső) [Az asszony] fölállt, friss, vérbő, tüzel az arca. (Nagy Lajos) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Tüzel a szem(e) v. a tekintet(e): heves, szenvedélyes, erős vágy tükröződik benne. Tüzel a szem, s magva dörömböz a mellnek [= szíve dobog]. (Arany János) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, költői) <Arcát, ritk. testének más részét> vmely érzés, vágy pírja hevíti. Detre pedig mégyen, Sárga fakó színét tüzeli a szégyen. (Arany János) || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, választékos) Élénkpiros színben virít. Dongnak a darazsak, tüzel a pipacs.
4. tárgyas (átvitt értelemben) Tüzel vkit, vmit vmire: vkit, ill. vkinek a lelkét, érzelmét hevíti, izgatja; buzdít, lelkesít, ill. ingerel. Harcra, viadalra tüzel vkit. Gyáva! ki más ezerek lelkét viadalra tüzelted, Futsz most kardom elől. (Vörösmarty Mihály) Tüzeli a két hős boszuját egymásnak. (Arany János) A nagyapa ámult-bámult,… hogy még nagyobb közlékenységre tüzelje. (Mikszáth Kálmán) E harc ezerféle lehetősége tüzelte és izgatta az elméket. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyatlan (ritka) Úgy hevül vmely eszméért, hogy másokban is lelkesedést szít iránta. Hevesen vitázott, tüzelt, valahányszor a nemes ügyet kellett képviselnie. A Commune-nek ez a híres hőse ma hatvannégy éves. Tüzel, hisz, beszél, agitál, ír, írogat ma is. (Ady Endre)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben) Heveskedik, tüzeskedik; türelmetlenkedve, haragosan beszél. Ne tüzelj úgy! Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra. (Arany János) Dehogy időztek egy napot is tovább. Egyik jobban tüzelt, mint a másik. (Jókai Mór)
6. tárgyatlan (katonaság) Tűzfegyverrel lő. Tüzel vmire v. vkire. Jobbról is, balról is tüzeltek. Egy egész. dandár labanc rájok tüzelt. (Mikszáth Kálmán) Tűz! – kiáltja Dobó. Az öt puskás a lyukba tüzel. (Gárdonyi Géza)
7. tárgyatlan (állattenyésztés) <A nőstény kutya> a párosodás időszakában van, a párzási inger jelentkezik rajta; ivarzik. Tüzel a szuka.
Igekötős igék: áttüzel; betüzel; beletüzel; eltüzel; feltüzel; rátüzel; visszatüzel.
tüzelget; tüzelhető; tüzeltet.
