tűz [2]
tűz [2] főnév tüzet, tüze [e, e]
1. Az a gyors égési folyamat, ill. megnyilvánulása, amelynek során a lánggal égő test fény- és hőtünemény kíséretében oxidálódik, elhamvad. Tűz keletkezik; kiüt, lappang a tűz; → nyuvad a tűz; sustorog, szikrázik a tűz; tűz támad; a tűz belekap vmibe; a tűz duruzsol, elalszik; tűz ütése ←; tűzre v. Tűzbe vele!: égessük el; (a) tűzre → tesz; tűzre való: olyan <tárgy, dolog>, amelyet értéktelensége, fölösleges, haszontalan volta miatt legjobb volna elégetni; vö. tűzrevaló; tüzet ad vkinek: égő gyufával, égő cigarettával, égő szivarral segít vkit, hogy cigarettára, szivarra gyújthasson; tüzet → alágyújt; tüzet → csihol; tüzet → csinál; tüzet éleszt; tüzet fog: a) meggyullad; b) (átvitt értelemben) hirtelen szenvedély támad a lelkében; tüzet gerjeszt; tüzet → gyújt; tüzet kér vkitől: <hogy szivarra, cigarettára gyújthasson>; → megrakja a tüzet; → nyuvasztja a tüzet; tüzet olt; őrzi a tüzet: <hogy el ne hamvadjon>; tüzet → rak; → rakja a tüzet; tüzet szít, táplál; (elavult) tüzet üt: acéllal, kovával szikrát üt. Szóláshasonlat(ok): fél tőle, mint a tűztől: nagyon fél tőle. Ugy ég a tűz, ha lobog. Ugy élek én, ha lopok. (népköltés) Előtte tűzbe borul egy helység. (Kemény Zsigmond) Tüzet rakva, főznek, sütnek. (Arany János) Szabad – rebegte az –, szabad? – Mit? Tüzet – felelt az ismeretlen, s rámutatott Novák kezében égő virzsiniájára. (Kosztolányi Dezső) || a. Lobogó láng. → Bengáli tűz; → bolygó tűz; a tűz nyelve ←; magasra csap a tűz; a tűz elvakítja a szemét; tűzben → áll; → közel ül v. van a tűzhöz; a tűznél melegszik; (átvitt értelemben) tüzet okád vkire: minden rosszat rámond.
Szóláshasonlat(ok): olyan az esze, mint a tűz v. valóságos tűz az esze: jól fog az esze; gyorsan és határozottan tud helyes ítéletet alkotni; olyan nagy tüzet raktak, hogy → ökröt lehetne nála sütni; összemegy, mint → szalonnabőr a tűzön. Olyan esze volt, mint a tűz. (Jókai Mór)
2. Maga az ilyen módon égő, parázsló anyag; parázs. A cigaretta, a szivar tüze; → hamu alatt lappangó v. szunnyadó tűz; → lassú tűzön süt. Lapáton tüzet visz a kályhába. Tüzet viszek, ne lássátok, Ha lássátok, se mondjátok. (népköltés) || a. Tüzet hány: a) <működő vulkán, ill. a krátere> izzó lávát és más különféle anyagokat lövell ki; b) (átvitt értelemben) indulattól, szenvedélytől eltelve tombol, dühöng. Három vad paripa lángot fú, tüzet hány. (Arany János)
3. Tűzvész. Tűz és → vér. Tűz van!: <segélykiáltásként, felszólítás arra, hogy aki teheti, segítsen oltani>; a tűz martaléka ← lesz v. a tűz martalékául esik; tüzet → kiált; (átvitt értelemben) játszik a tűzzel: veszedelmes, kockázatos játékot űz. Az áruházban hatalmas tűz ütött ki. A tűzoltóságnak csak nehezen sikerült megfékeznie a tüzet. A tűz gyorsan terjedt házról házra.
4. (filozófia) <Az ókori filozófiában és természettudományban> a világot alkotó négy elem egyike. Hérakleitosz szerint minden a tűz elváltozásából eredt. || a. (választékos) Tűz és víz: kibékíthetetlen és egymással mereven szemben álló ellentétek, ill. ilyen ellentétben levő személyek.
5. (katonaság) Tüzelés, harc lőfegyverrel. Hatásos, megsemmisítő, szórványos, tüzérségi tűz. Tűz!: <vezényszóként a lőfegyver(ek) elsütésére>; tűz alá vesz; tűz alatt → tart vmit; két tűz közé → szorít vkit; két tűz közé szorul: a) két oldalról, pl. elülről és hátulról tüzelve támadják; b) (átvitt értelemben) két oldalról támadják, s így olyan nehéz helyzetbe kerül, amelyből csak nagyon nehezen v. semmiképpen sem tud szabadulni; megnyitja a tüzet; tüzet → nyit; a tüzet vhova összpontosítja; tüzet vezényel; tüzet → szüntess!; viszonozza a tüzet. E három legveszélyesb rohamra a legvitézebb, tűzben próbált zászlóaljakat válogatták ki. (Jókai Mór) S ő most ott volt [ahol a katona], a tűzben volt. (Mikszáth Kálmán) Tűz! – kiáltja Dobó. Az öt puskás a lyukba tüzel. (Gárdonyi Géza)
6. Vmely drágakő ragyogása, csillogása. fénye. A gyémánt tüze. [A drágakő] tüze a hólyag vékony hártyájára keresztültündököl. (Jókai Mór)
7. <Borban:> erő, zamat. Íz. szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés. (Kazinczy Ferenc) Semmi tűz a rossz csigerben. (Arany János)
8. (népies) Égető fájdalom <a test felszínén, pl. gyulladásban>; láz. Szent Antal tüze: a) anyarozs okozta mérgezés; b) orbánc. Nem akar múlni a tüze. Fájdalma eláll tűzbe hozott tagnak. (Arany János) [Az ifjúnak] feje tüzét mustárral lohasztja. (Jókai Mór)
9. (átvitt értelemben) Lelkesedés, szenvedély. Csupa tűz a szeme; nincs benne semmi tűz; tűzbe hoz vkit; tűzbe jön vki: a) haragra lobban; b) nagy szenvedéllyel kezd előadni (szavalatot, drámai szerepet), szenvedélyesen kezd beszélni; c) szerelemre lobban; nemileg felgerjed. Ne oly tűzzel! Oly tűzzel szólok, mintha valaki erőszakkal grófnét akarna csinálni belőlem. (Eötvös József) Ez már leány! Tűz ennek minden csöpp vére. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) <Művészi alkotásban> lendület, szenvedély. Tűz van a játékában. Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mű. (Kazinczy Ferenc) || b. (átvitt értelemben) Szenvedélyesség, szerelmi szenvedély. A csók tüzében: a szerelemtől, csókolózástól felizgatott állapotban. Mert ez [a 12–64. év] a két határ amaz epochában, Melyben már, s melyben még van tűz a dámában. (Csokonai Vitéz Mihály) A tűz… lángra gyúlt szívében. (Tolnai Lajos) Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. (Ady Endre) || c. Haragtól előidézett hevültség. Tűzbe jön; tűzbe hoz. Minden ellentmondásra tűzbe jön. Már az impertinens kérdés tűzbe hozott. (Csokonai Vitéz Mihály) Azért nem kell mindjárt tűzbe jönni. (Tolnai Lajos)
10. (játék) Tűz: <felkiáltásként, amellyel az eldugó játékban jelzik, hogy a kereső közel van az elrejtett tárgyhoz>. Tűz! tűz! – kiabálták a gyerekek.
Szólás(ok): tűzbe megy érte: életét is kockáztatná érte; tűzbe teszi érte a kezét: feltétlen felelősséget vállal érte; más tüzénél, melegszik: más jóvoltából élvez előnyöket; ld. még fa, gesztenye, olaj, vas. Közmondás(ok): Aki közelebb ül a tűzhöz, jobban melegszik: mindenből nagyobb rész jut annak, aki közeli jó viszonyban van azzal, akitől többen is várnak vmit.
Szóösszetétel(ek): 1. tűzár; tűzbéka; tűzcsáklya; tűzcsatorna; tűzcsillag; tűzcsoda; tűzellenző; tűzfelhő; tűzfény; tűzfolyam; tűzgerjesztés; tűzgömb; tűzgyújtás; tűzhatás; tűzimádó; tűzisten; tűzital; tűzjel; tűzkaparó; tűzkarika; tűzkerék; tűzláng; tűzlétra; tűzoltás; tűzoszlop; tűzpattogás; tűzpiszkáló; tűzrács; tűzriadó; tűzropogás; tűzrostély; tűzrózsa; tűzszekrény; tűzszemű; tűzszikra; tűzszín; tűzszínű; tűzszító; tűztánc; tűztányér; tűztartó; tűztenger; tűztisztelet; tűztorkolat; tűzvarázs; tűzvédelem; tűzveres; tűzvonó; tűzzománc; 2. ágyútűz; aknatűz; dísztűz; erdőtűz; futótűz; görögtűz; gránáttűz; jeltűz; jelzőtűz; kartácstűz; kéménytűz; kereszttűz; oldaltűz; örömtűz; őrtűz; össztűz; pásztortűz; pergőtűz; puskatűz; sortűz; tábortűz; tisztítótűz; torkolattűz; villámtűz; zárótűz.
