tűz [1]
tűz [1] ige -tem [e], -ött, -zön
I. tárgyas Tűvel v. más hegyes tárggyal szúr.
1. Tűvel, tűfélével odaerősít vmit vhova. Az érdemrendet, a kitüntetést a mellére tűzi. || a. <Tűszerű heggyel ellátott v. más vékony, hegyes tárgyat> beszúrva vhova helyez. Virágot tűz a gomblyukába. Kardját az övébe tűzi. Tűzz egy virágszált barna hajam közé. (Berzsenyi Dániel) Ősz ez, ősz ez… mind hiába Tűz virágot gyér hajába. (Arany János) Szűzi | szép mozdulattal csillogó fejékét | hajába tűzi. (Kosztolányi Dezső)
2. (ruházkodás) <Varrás közben v. előtt> több gombostűvel a megfelelő helyre erősít vmit. Zsebet tűz; most az ujjat tűzi.
3. <Ruházati cikket, ahhoz tartozó részt v. anyagot> varrótű v. gép segítségével egyenletes, látható öltésekkel díszít, beszeg v. a megfelelő részhez varr. A zsebkendőt géppel tűzi. A ruha ujját pirossal tűzi.
4. <Hegyes eszközt> vmire odaerősít. Szuronyt tűz a fegyverre. A felváltására jött káplár azon kapta, hogy az őrállásra elfeledett szuronyt tűzni a fegyverére. (Jókai Mór) || a. <Nyéllel ellátott v. kisebb, vékony tárgyat> úgy tesz vmely jól látható helyre, hogy ott vmely tartó szerkezetben v. nyílásban szilárdan megmaradjon. Vhova tűz vmit. Falegyenkor felpántlikázott fácskát tűznek az épület tetejére. Odafenn már jó kis csapat áll a bástyán; Fehér lobogót tűz az olasz ezt látván. (Arany János) Cigarettát kapván minden alkalommal jutalmul, amely cigarettát a csapos természetesen a füle mellé tűzött. (Krúdy Gyula)
5. <Vmit v. (ritka, régies, gúnyos) vkit vmely hegyes eszközre> úgy húz rá, hogy az eszközt beléje szúrja, és gyak. vele együtt fölemeli, Dárdára, dárda hegyére, nyársra tűz vkit; → tollhegyre tűz. A bogarakat gombostűre tűzi. A levágott fejet gerelyre tűzte. (Szalay László) A szép fiatal arcú fők a Margitsziget ormán vannak hegyes karókba tűzve. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) Tekintetét vmerre, vhova tűzi: erősen figyelve élesen, határozottan néz vmely irányba, vhova. A sofőr mereven tűzte előre tekintetét, az ajkait összeszorította. (Nagy Lajos)
7. (átvitt értelemben) <Célként, feladatként> kijelöl; kitűz. Maga elé tűz vmit; célt tűz vki elé; célul tűz vmit vki elé. Maga elé tűzte, hogy gyorsabban dolgozik. Minél magasabbra tűzi szempontjait [a kritika],… hatása annál kétesb a gyakorló művészetre. (Arany János) Határozott célt tűztem magam elé. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies) Vmit tűz vmire: vmely díjat, jutalmat nyilvánosan odaígér annak, aki vmely kívánt célt elér, vmely teljesítményt elvégez; vmit kitűz vmire. Díjat, jutalmat tűz vkire, vkinek a fejére: pénzjutalmat ígér annak, aki vkit a hatóság kezére kerít. Lator Bandi futó betyárok vezére, Kinek ezer arany tűzve a fejére. (Vajda János) || b. (átvitt értelemben, ritka) <Több határidőt> egymás után kitűz. Igértem, beszélyt, novellát… | Tűztem is határidőket. (Arany János) || c. (átvitt értelemben) Vmit vmire tűz: a) vmely elvégzendő cselekvést vmely terv sorozatába, pontjai közé felvesz; műsorra tűz; → napirendre tűz vmit; tárgyalásra tűz vmit; b) (ritka) vmely tervezett esemény, cselekvés idejét vmely időpontra megállapítja. Siettették… a lakodalmat, még szörnyű savanyú, karcos volt az újbor, s mégis október negyedikére tűzték. (Justh Zsigmond)
II. tárgyatlan és tárgyas <A nap, napfény> a felhőtlen égből tüzesen, égetően süt. Vö: rátűz. Vhova v. (ritka) vmit tűz a nap; rám, rád, ránk, rátok, rájuk tűz a nap. A nap sugarai a tornácra tűznek. Tűzi a fejemet a nap. Hozz egy kendőt, mert fejemre tűz a nap! Vidd be az ételt, mert itt tűzi a nap! A nap… alulról tűzött az arcába. (Jókai Mór) A napfény a szemébe tűzött a tujalombokon át. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. kalap.
Igekötős igék: alátűz; áttűz; betűz; beletűz; egybetűz; feltűz; hátratűz; hozzátűz; idetűz; kitűz; közzétűz; letűz; megtűz; mellétűz; odatűz; összetűz; rátűz; teletűz; végigtűz; visszatűz.
tűzet; tűzhető; tűzöget; tűzött.
