tüszős
tüszős melléknév -en [e]
1. (régies, tájszó) Tüszővel (1) fölszerelt, tüszőt viselő <személy>. Tüszős hegyi pásztorok gyülekeztek a piacon. A Mária-gyógyszertárnál parasztszekér álldogált, a bakon tüszős gazda ült. (Kosztolányi Dezső)
2. (orvostudomány) Tüszővel (2) együttjáró, vele kapcsolatos <megbetegedés>. Tüszős mandulagyulladás. Nem halálos veszedelem, csak… annyi, mint egy tüszős mandulalob, melyből – esetleg – általános vérmérgezés, szívbénulás is fejlődhet. (Kosztolányi Dezső)
3. (növénytan) Tüszős termés: tüsző (3). || a. (növénytan) Ilyen termést hozó <növény>. Tüszős boglárka.
