tüsző
tüsző főnév -t, -je [e]
1. (régies, tájszó) Cserzett ló- v. marhabőrből készített, csatokkal, erszénnyel ellátott, tenyérnyi széles férfiöv. Köti kardját tüszőjére. (Arany János) || a. (régies) Az ezen levő, zseb formájú erszény ércpénz s más apróság tartására. A kovát tüszőjében hordja. Tele volt… tüszője drágakövekkel. (Jókai Mór)
2. (bonctan) <A bőrön és a nyálkahártyán> különféle eredetű, zsákocska, tasak, golyó alakú képlet. A bél csöves tüszői; a pajzsmirigy, a petefészek tüszői. Torka tele van gennyes tüszőkkel.
3. (növénytan) Egy üregű, több magvú, a hasi oldalán felrepedő termés.
Szóösszetétel(ek): 1. tüszőtermés; 2. bőrtüsző; hajtüsző; szőrtüsző.
tüszőjű.
