tüsténkedik
tüsténkedik [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë], (ritka) tüsténtkedik [ë] (tájszó)
1. Igyekszik, siet, sürög-forog, türelmetlenül tesz-vesz. Mátyásék elnézték az ablakból, amint a szomszédék hányták a havat, és nem lehetett azt nevetés nélkül megállni, ahogy a kis rongyos gyerek a nagy rongyos ember tövében tüsténkedett. (Móra Ferenc) || a. Türelmetlenkedik, türelmetlenül vár.
2. Tűnődik, töpreng, töri a fejét. Uramisten, uramisten micsináljak – tüsténtkedett a deák s úgy el volt keseredve, hogy csaknem sírt. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: előtüsténkedik; odatüsténkedik.
tüsténkedés; tüsténkedő.
