türtőztet
türtőztet [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
<Erős érzelmét, vágyát, indulatát, testi v. lelki fájdalmát> fékezi, mérsékli, visszatartja, elfojtja; kitörését megakadályozni igyekszik, féken tartja, uralkodik rajta. Nagyot nyelt, úgy türtőztette felháborodását. Alig tudta türtőztetni dühét, meghatottságát, vágyakozását. Haragomat türtőztettem. (Csokonai Vitéz Mihály) Türtőztetvén elérzékenyülését, hagyta a jelenet végére. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Türtőzteti magát: kitörni készülő indulatát, haragját, vmire irányuló vágyát, ingerét visszatartani, visszafojtani, legyőzni igyekszik; fékezi magát, uralkodik magán. Alig tudta türtőztetni magát. Sejtvén ezt Losonczi csikorgatta fogát, Nagy nehezen mégis türtőztette magát. (Arany János) Attila már csak nehezen türtőztette magát. (Herczeg Ferenc) Az egyik nő halkan felszisszent… A többi sápadtan türtőztette magát. (Karinthy Frigyes)
türtőztetés; türtőztetett; türtőztethető; türtőztethetetlen; türtőztető.
