túró
túró főnév -t, -ja
1. Háziállat (főleg tehén, kecske, juh) megalvadt tejéből a savó leszűrése után kapott fehér színű, kazeint tartalmazó ennivaló. → Liptói túró; cukrot, kaprot, tojást kever a túróba; túrót → aggaszt; túrót tesz a lepénybe, a rétesre, a tésztára. Fél óra alatt körültünk vala az egész falu, s hozta a sok gyümölcsöt, túrót, kenyeret. (Kazinczy Ferenc) S a sutból kivon egy pókháló lepte tarisznyát… Ebbe az anyja rakott túrót, hájas kenyeret, sót, S fokhagymát. (Fazekas Mihály) Keményre gyúrt a tészta, jól megzsírozva, nem sajnálta a gazdaasszony a túrót sem, tejfölt is öntött rá. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, durva) A fityma belső felületén levő faggyúmirigyek váladéka.
Szóösszetétel(ek): 1. túróenyv; túrómester; túrópénz; túróüzem; 2. juhtúró, kecsketúró; tehéntúró.
