tűrés [1]
tűrés [1] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. A tűr [1] (1) igével kifejezett magatartás; az a magatartás, hogy vmit tűrnek, ill. az a tény, hogy vki, vmi tűr(ni tud); vmely kellemetlen dolog elviselése. Fájdalomnak, hidegnek, melegnek, szenvedésnek, szidalmaknak, viszontagságoknak tűrése. A tűrés nem erénye, nem erős oldala. A ti tűréstek nem kitartó. Kitartó a tűrésben. Minden mienk, csak a tűrés nem S nincs hatalom amely megingat. (Ady Endre) || a. (ritka, régies) Türelem. Nem bírok annyi békességes tűréssel, hogy az ilyeket hallgathassam. (Csokonai Vitéz Mihály) Tűréssel fegyverezve Bevárom a hatalmak végzetét. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
2. (műszaki nyelv) A (fém)alkatrészek tervezett, megszabott és valóságos, kész méretei közötti különbségnek megengedett nagysága. Átvételi, illesztési tűrés; negatív, pozitív tűrés. A tűrés magában foglalja a mérési hibát is.
Szóösszetétel(ek): 1. tűréshatár; 2. béketűrés.
tűrési.
