tünde
tünde [e] melléknév tündén, tündébb (irodalmi nyelvben, költői)
1. Csak rövid időre feltűnő s máris elenyésző <fényjelenség>. Tünde alak, csillag, fény. Vagy tünde csillag: azalatt Míg rámutatnál, leszaladt! (Arany János–Burns-fordítás) A hajnal tünde fénye égő pírral voná be az ég keleti láthatárát. (Eötvös Károly)
2. Általában gyorsan elmúló, semmibe vesző; röpke, tünékeny. Tünde gyönyör, lét, öröm. Oly szép az ilyen tünde mámor… (Madách Imre) Néhány marok porrá sülyedsz-e csak, Míg többi lényed víz és tünde lég…? (Madách Imre)
3. Tündérhez hasonló, tündéri. Egy karcsú, tünde hajadon… fekete haját szétszórta a vihar. (Jókai Mór) Nem látom nagy városok csodáit,… Tünde nőket, fényes operákat. (Juhász Gyula)
