tökéletes
tökéletes [e-ë] melléknév -en,- ebb, [e, e]
1. Olyan <dolog>, amely vmely eszménynek, normának, v. mintaképnek teljesen megfelel, minden részletében, mozzanatában ahhoz alkalmazkodik, teljes. Tökéletes kör, szépség; tökéletes művészi egész; tökéletesen igaz, szép. [Béranger] élte oly egész, oly Tökéletes, mint egy dala. (Arany János) || a. Olyan, ami az eredetinek pontosan megfelel. Tökéletes másolat, utánzat. || b. (ritka) Vmihez a legteljesebb mértékben hasonló; igazi, valóságos. Arckifejezése tökéletes fenevadé. (Jókai Mór) || c. (nyelvtudomány) Tökéletes műveltető ige: tárgyas igéből képzett m. i.
2. Olyan, aminél nincs különb; kiváló, remek. Tökéletes remekmű, vers; tökéletes öltöny. Ez a paprikás csirke tökéletes. Főlt a krumpli…Még egy kicsit várni kell vele. Hanem a leve, az tökéletes volt már egészen, s ami a kanálon maradt, nagy gyönyörrel szürcsölte le róla. (Tömörkény István) Szívemre szívtam a Zsuzsika arcának csodálatát… s… azt a paraszti tökéletes, sőt művészi öltözéket, amiben járt. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, ami céljának legjobban megfelel. Az emberi fejlődés egyre tökéletesebb munkaeszközöket hozott létre.
3. Olyan <személy>, aki vmely tevékenységben, mesterségben, művészetben a lehető legnagyobb fokú v. nagyon magas fokú jártasságot, ügyességet ért el. Tökéletes művész, színész, zongorajátékos, || a. Ilyen személyre valló, jellemző <tudás, ismeret, képesség>. Tökéletesen beszél vmely nyelvet. A helyi szokásokat tökéletesen ismeri. Tökéletesen játszotta a szonátát. Furcsán, egyénien | skandált és mégis tökéletesen. (Szabó Lőrinc)
4. (gúnyos) Olyan <személy>, akiben vmely kedvezőtlen tulajdonság nagyon nagy mértékben megvan. Tökéletes(en) hülye. A rokonok… azt hirdették, hogy Johanna grófné tökéletes bolond. (Mikszáth Kálmán)
5. A lehető legnagyobb mértékű; teljes, hiánytalan. Tökéletes boldogság; tökéletesen meg van elégedve; tökéletesen mindegy. Tökéletes csend volt a teremben. Ez meg van halva tökéletesen, mert szél érte. (Tömörkény István)
tökéletesül.
