tétel
tétel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (ritka) Általában a tesz igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit tesznek vhová. A könyvnek a polcra tétele. [Döbrögi] Elküldötte a húsz láncsást, kegyelemmel akarván Óni magát ezután az erőszak tétele ellen. (Fazekas Mihály)
2. Vmely viszony, tény, igazság fennállását, érvényességét kifejező állítás, amelyre további állítások, ill. igazságok épülnek. Hamis, helyes, hibás tétel, bizonyítandó, bizonyított, megdönthetetlen tétel; alapvető, sarkalatos tétel, bölcseleti, erkölcsi, gyakorlati, tudományos tétel. A cikk, a tanulmány hamis tételből indul ki. Aristoteles a költészetet utánzásnak nevezi. …Nem feszegetem e sokszor vitatott tételt, mert nem tartozik célomra. (Arany János) || a. (filozófia) A gondolkodás, ill. az igazság egyik elemi formája, ítélet. A szillogizmus rendszerint három tételből áll: főtételből, altételből és zárótételből. || b. Vmilyen tudományos igazságot szabatosan, röviden, az illető tudományban haszn. műszavakkal, jelekkel kifejező megállapítás. A fizika, a gazdaságtan, a matematika tételei. Pythagoras tétele: a derékszögű háromszög befogói négyzetének összege egyenlő az átfogó négyzetével (a2 + b2 = c2). || c. Kifejtésre, ábrázolásra váró v. arra alkalmasnak mutatkozó gondolat, igazság. A beszéd, a dráma, a mű, a regény tétele, a tétel ábrázolása, kifejtése, megnevezése. Fellázít az a tétel, mely természeti törvénynek vallja, hogy a női gyöngeség… a szelidítő szerepét kényszeríti a férfira. (Ambrus Zoltán) Rokonok című regényemben felállítottam azt a tételt, hogy minden családban van egy… erős egyéniség, akire a sok tehetetlen rátámaszkodik. (Móricz Zsigmond)
3. (iskolai) <Vizsgán, szigorlaton> írásban v. szóban feltett kérdés, feladat, melyet a vizsgázónak meg kell oldania, ill. melyre felelnie kell. → Érettségi tétel. Könnyű tételt kapott. Az írásbelin két tétel között lehet választani. Százéves halott korában feladják az embert érettségi tételnek. (Móra Ferenc)
4. (zene) Bizonyos zenei formák: szonáta, szvit, szimfónia tematikai v. hangulati egységen alapuló zárt része. Gyors, lassú tétel; a tétel felépítése, kidolgozása. A negyedik tételben önkényes tempókat vett a karmester.
5. (pénzügy) <Számvetésben, könyvvitelben> egységes megnevezés alatt szereplő pénzösszeg. Bevételi, kiadási tétel; költségvetési, könyvelési tétel; fedezetlen tétel, → tranzitó tétel. Ez a tétel nincs kifizetve. Sok apró filléres tételből nagyra nő a havi kiadás. Egy tételt töröltek. A számadásban a tételek szép világosan voltak összeállítva: mi termett, mi adatott el és mennyiért? (Vas Gereben) Látom a tollam hegyét, amint vékonyan s vastagon kirajzolja a mérleg tételeit. (Gelléri Andor Endre)
6. (kereskedelem) <Vmely árucikkből> bizonyos mennyiség, mely az adásvételben egységként szerepel. Több mázsás tétel; nagy tételekben vesz, elad. Háztartásban csak kilós tételekben vásároljuk a cukrot. || a. jelzői használat(ban) (kereskedelem) Annyi, amennyit <egy bizonyos áruból> egy tételben szoktak eladni, vagy amennyi alkalmilag eladó. Egy tétel búza; egy tétel zománcozott edény.
7. (régies) Tét (1). Egyre vesztett, s a tételt mindig duplázta. (Jókai Mór) Ahhoz a ponthoz jutott, hogy a legnagyobb tételt tegye föl egy kockára. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. tételdráma; tételregény; tételrendszer; tételszám; 2. alaptétel; altétel; bizonyságtétel; csodatétel; díjtétel; elégtétel; ellentétel, eskütétel; főtétel; hittétel; igazságtétel; jelentéstétel; jóvátétel; kártétel; közzététel; pályatétel; panasztétel; próbatétel; sarktétel; szolgálattétel; tantétel; tanúságtétel; tehertétel; vámtétel; zárótétel.
