tartózkodás
tartózkodás főnév -t, -ok, -a
Általában a tartózkodik igével kifejezett állapot, ill. folyamat.
1. Vhol való ideiglenes időzés, létel. Rövid(ebb), hosszas tartózkodás. A városban, vidéken való tartózkodás; feltételes, menetrendszerű tartózkodás vmely állomáson; budapesti, magyarországi tartózkodása alatt v. idején. Ötnapos tartózkodás után tovább utazunk. Az erőd közelében való tartózkodás tilos. Tartózkodása helyéről hamar hozhatna hírt… (Kemény Zsigmond) Vannak… egyes szobák a házban, amelyekben télen-nyáron egyformán kellemetes a tartózkodás. (Krúdy Gyula)
2. Félelemből, bizalmatlanságból v. egyéb okból származó elzárkózás v. visszahúzódás (vhonnan, vmiről). Szemérmes tartózkodás; tartózkodás nélkül feltárta gondolatait; kilép tartózkodásából; letesz minden tartózkodásról; tartózkodással fogad vmit, tartózkodással nyilatkozik; levet, félretesz minden tartózkodást; bölcs tartózkodást mutat, tanúsít ebben az ügyben. A magyar haza… egy nemében a hazafiaknak… mindig szűkölködött; olyakéban…, kik tartózkodás nélkül a nemzet szemére lobbantják az igaz szót. (Széchenyi István) Hát nincs benned egy csöp [= csöpp] Leány szemérem, vagy tartózkodás? (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Vmitől való óvakodás, visszahúzódás, vminek a kerülése. Az ivástól, a rossz társaságtól, a szavazástól, a támadástól való tartózkodás.
tartózkodású.
