tarló
tarló főnév -t, -ja, (népies) talló
1. Az a föld, amelyről a gabonatermést levágták. Buktatja a tarlót; → felgereblyézi a tarlót; tarlót → hánt. A tarlón keresztek sorakoznak. Puszta a szívem, mint kopár őszi tarló, amelyről leszedte a kalászt a sarló. (Arany János) Keresztek ülnek a tarlón, Keresztek a temetőben. (Ady Endre) A magyar ősz már ott bolyong a tarlón. (Juhász Gyula) Az egyik parcella tarló, a másik kukorica, a harmadik krumpli. (Nagy Lajos)
2. A learatott gabonának a földben maradt szára. Alacsony, magas tarló. Szúrja a lábát a tarló. Szeder-inda gyolcs ruháját szakasztja, tövis, talló piros vérit fakasztja. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): tarlófű; tarlógereblye; tarlómaradvány; tarlószántás; tarlóvetemény.
