tarkáz
tarkáz tárgyas ige -tam, -ott, -zon (irodalmi nyelvben)
1. Tarkít (1) vmit. A domboldalt a szántóföldek sávjai tarkázták. A szeme körül fehér, az orra fekete és így tarkázva az egész pofa. (Jókai Mór) Viruljatok, ti szép virágok! | Tarkázzátok szivem vetéseit. (Reviczky Gyula) || a. (ritka, költői) Szemét (szemeit) vérrel tarkázza vmi: okozza, előidézi, hogy szeme véreres legyen. És iszonyú szemeit vérrel tarkázta haragja. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) Tarkít (2) vmit. Beszédes ajakkal… monda csatát is | Hunyadi tetteiből amint tarkázva regékkel Múlt napok álmaiból meg-megfordultak eszében. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: kitarkáz.
tarkázás; tarkázható; tarkázó; tarkázott; tarkáztat.
