tarkállik
tarkállik tárgyatlan ige -ott v. -t, -jon; -ni v. -ani (csak 3. személyben), (ritka) tarkáll (kissé választékos)
Sok, rendsz. egymástól elütő színben látszik. Tarkállik a kert, a virágos rét. Üdvezlégy másodszor!… a tavasz tarkállott, Amidőn először látogattalak meg. (Petőfi Sándor) Köröskörül az ország és a megye címerei tarkállottak. (Mikszáth Kálmán) Készen vásárolt nyakkendő tarkállott álla alatt. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Színben elüt vmitől. Egymás mellett két avult ház van. Egyiknek tetején tarkáll az évenkénti foldozás. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Beszéd v. írásmű> fölösleges v. oda nem illő dolgokat tartalmaz. A könyv minden lapja tarkállik az idegen szavaktól. Mindig tovább fonódott a beszéd, mely aztán tarkállott nevektől. (Vas Gereben)
tarkállás; tarkálló.
