tarjagos
tarjagos melléknév -an, -abb (tájszó)
1. Olyan <személy v. állat>, akin v. amelyen kelések, tályogok vannak; tályogos. Tarjagos ökör. Olyan, mintha tarjagos volna. Egyszerre elkezdtek a boszorkányok levetkőzni;… a rút, ráncos, tarjagos bőr lehullt róluk. (Jókai Mór) || a. Szederjes, kék-vörös foltos. A sok bortól tarjagos az orra. Asszony! felelsz erre? lépett közelebb a szerencsétlen feleséghez, – kikelt, kékült, tarjagos arccal. (Tolnai Lajos)
2. Apró, darabos felhőkkel borított, esőre mutató. Tarjagos ég; tarjagos felhő: esőt hozó, tornyosuló, terhes f. Tarjagos az ég, valószínűleg eső lesz. Nyúgaton ellenben halkkal emelkedtek Óriási sziklái sötét fellegeknek, Tarjagos tetőik messze kihajlának, Mintha minden percben földre szakadnának. (Arany János) Nagy, tarjagos felhőknek ormán, Mint fehér szűz a zárda tornyán, Előjön a hold. (Vajda János)
tarjagosság.
