tárgyalás
tárgyalás főnév -t, -ok, -a
1. Általában a tárgyal (1–4) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, ténykedés, ill. az a cselekvés v. folyamat, hogy vmit v. vmiről tárgyalunk; megbeszélés, megvitatás, tanácskozás. Bizottsági, kereskedelmi üzleti tárgyalás; a tárgyalás keretében ←; a költségvetés, a napirendi kérdés, a törvényjavaslat tárgyalása; a tárgyalás megkezdődött, folyik, soká tart, befejeződött; → felveszi a tárgyalás fonalát; tárgyalásba bocsátkozik vkivel; → felveszi a tárgyalásokat; tárgyalás(oka)t folytat, kezd vkivel vmiről. A tárgyalás nem hozott döntést, nem vezetett eredményre. A tárgyalás alapjául elfogadták azt, hogy… Tárgyalásra kerül az a kérdés, hogy… Tárgyalásra bocsátom a következő ügyet… Mi kerül ma tárgyalásra? A párbaj bírái még egyszer tárgyalás alá vették az ügyet. (Jókai Mór) Az ügy tárgyalása… engem úgy megismertetett Beregújfaluval, mintha ott születtem volna. (Móricz Zsigmond) || a. (többnyire többes számban) Vmely fontos ügyben való megegyezés, határozat, döntés hozatalára irányuló értekezlet, tanácskozás. Diplomáciai, fegyverszüneti, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, nemzetközi, titkos tárgyalás(ok); a tárgyalások színhelye; a tárgyalások megindulnak, jól haladnak, holtpontra jutnak, megakadnak, megszakadnak, meghiúsulnak, eredmény nélkül végződnek v. zárulnak be. || b. <Vmely ügynek, dolognak az elintézésével kapcs.> hosszas, hivatalos megbeszélés(ek). Mennyi tárgyalásomba került, amíg a szerződés elkészült! Már fogad a miniszter? Nem, még mindig nem fogadhat, halaszthatatlan tárgyalása van. (Kosztolányi Dezső)
2. (jogtudomány);<Büntető peres eljárásban, bűnperben> a legfontosabb, döntő szakasz, amelyben a bíró(ság) a vádlott, a sértett és a tanúk kihallgatása, a bizonyítékok megvizsgálása és a perbeszédek alapján ítéletet hoz. (Nép)bírósági, járásbírósági, törvényszéki tárgyalás; nyilvános, zárt tárgyalás; a bűnper folytatólagos tárgyalása; kitűzik, elnapolják a tárgyalást. A tárgyalás elhúzódott: az elnök gyorsította az ütemét, s hogy az ügyész megtette indítványait, és a védő bejelentette huszonhetedik semmiségi panaszát, a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította. (Kosztolányi Dezső) A tárgyalás… teljesen simán zajlott le, és semmiben sem különbözött egy közönséges… rablógyilkossági ügy tárgyalásától. (Babits Mihály) || a. (jogtudomány, hivatalos) <Polgári perben, magánjogi v. hivatalos eljárásban> a legfontosabb, döntő szakasz, amelyben az eljáró hatóság(i személy), rendsz. a felek közreműködésével, megvizsgálja a vitás v. peres ügy anyagát, a jogi tényállást, és határozatot, döntést, ítéletet hoz. Békéltető, egyeztető tárgyalás; → érdemi v. érdembeli hagyatéki tárgyalás: az örökösödési eljárásnak az a része, amelynek során a közjegyző megállapítja, hogy a hagyatékhoz milyen vagyontárgyak tartoznak, és hogy a hagyatékot milyen tartozások terhelik; perfelvételi tárgyalás; válóperes tárgyalás v. a válóper tárgyalása. A felek távollétében a tárgyalást nem lehetett megtartani.
3. A tárgyalás (1–2) helye, alkalma. Megjelenik, részt vesz a tárgyaláson; meghívják, megidézik a tárgyalásra; eredmény nélkül távozik a tárgyalásról. A diplomatát kezdte rázni a hideg, s úgy dadogott, mint… mikor még csak a jegyzőkönyveket vezette a diplomáciai tárgyalásokon. (Móra Ferenc) Beidézték a tárgyalásra tanúnak. (Babits Mihály)
4. (választékos) Vmely tudományos v. elméleti kérdésnek részletes kifejtése, rendsz. írásban. Alapos, bő, kimerítő, részletes, vázlatos tárgyalás. A könyvben felettébb rövid a költő stílusának tárgyalása. Mielőtt… e kérdés tárgyalására ereszkednénk, egy általános észrevételt kell előrebocsátanunk. (Eötvös József) || a. (irodalomtudomány) <Értekező jellegű írásműben> az a legfontosabb és rendsz. legterjedelmesebb (középső) rész, amelyben az írásmű tárgya, lényegi mondanivalója van kifejtve. Az írásmű három fő része: a bevezetés, a tárgyalás és a befejezés.
Szóösszetétel(ek): 1. tárgyalásmód; tárgyalásvezetés; tárgyalásvezető; 2. béketárgyalás; főtárgyalás; végtárgyalás; versenytárgyalás.
tárgyalásos; tárgyalású.
