tárgy
tárgy főnév -at, -a
1. Az anyagi jelenségeknek olyan konkrét egysége, amely mint különálló létező érzékelhető. A külvilág, a valóság, a természet tárgyai. A tárgyakról érzékszerveink útján veszünk tudomást. Este van, – a tárgyak képe lassan lassan Eltorzul, elvész a késő alkonyatban. (Tompa Mihály) Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, | hogy sírnak a szobámban nesztelen. (Babits Mihály) || a. Az anyagi valóságnak vmely egységként érzékelhető, nem élő része <az élőlényekkel ellentétben>. Személyek és tárgyak. Úgy bánik vele, mint valami érzéketlen tárggyal. || b. Vmely emberi szükségletet kielégítő holmi, cikk, eszköz. Berendezési, fölszerelési, használati tárgyak; értékes, fényűzési tárgyak; a kiállított tárgyak; talált tárgyak. A lefoglalt tárgyakat elárverezték. Helyes, helyes! Ti csak fegyvert kívántok, | Míg annyi tárgyban szenvedtek hiányt. (Madách Imre) Meztelen lábán megfeszültek az inak, ahogy leguggolt, egymásután emelgette ki a skatulyából a tárgyakat. (Karinthy Frigyes) Az meglett ember, akinek | szívében nincs se anyja, apja, | ki tudja, hogy az életet halára ráadásul kapja | s mint talált tárgyat | visszaadja| bármikor – ezért őrzi meg. (József Attila) || c. (fizika) <A fénytanban> az a test, amelynek nagyított v. kicsinyített képét lencsével, távcsővel v. más lencserendszerrel akarjuk megalkotni. A tárgy kicsinyített, fordított állású képe.
2. (rendsz. birtokos jelzős kapcsolatokban) (átvitt értelemben) Az a személy, dolog, akire, amelyre vmely emberi tevékenység v. érzelmi állásfoglalás irányul. A felvétel, a vétel tárgya; a verseny tárgya; a beszéd, a megbeszélés, a munka, a vita tárgya; az érdeklődés, a figyelem, a szemlélet, a vizsgálat tárgya; bámulat, hódolat, szeretet, tisztelet tárgya; gyűlölet, irigység, megvetés tárgya; → közutálat tárgya; → nevetség tárgya; (hivatalos, sajtónyelvi) vminek a tárgyává tesz vmit: vmit csinál vele; bírálat tárgyává tesz vmit; → kifogás tárgyává tesz vmit; megfontolás tárgyává tesz vmit; → vád tárgyává tesz vmit. Szülőid … csüggenek rajtad, s te vagy egyik tárgya szép reményeiknek. (Deák Ferenc) A kiterjesztett írást az ablak felé tartá, hogy a víznyomatot tanulmánya tárgyává tehesse. (Jókai Mór) [A vicispánné] a daliás Ulrik János főcsendbiztost szemelte ki incselkedési tárgyul. (Mikszáth Kálmán) || a. Az az ügy, kérdés, amelyről egy bizonyos beszélgetés, megbeszélés, vita folyik; téma. Hozzászól a tárgyhoz; a tárgynál marad; → eltér a tárgytól; → eltérít vkit a tárgytól; (térjünk) a tárgyra!: a) kezdjük el az ügy érdemleges megbeszélését!; b) hagyjuk el a szóban forgó kérdéshez nem tartozó kitéréseket! E beszélgetéseknek tárgya… a legnagyobb felgerjedésben jára fel s alá szobájában. (Eötvös József) Ott ültek egymás mellett némán… keresve tárgyat. (Justh Zsigmond) || b. (ritka, sajtónyelvi) Elintézendő ügy, megbeszélendő kérdés. (hivatalos) Vminek a tárgyában: vmit illetően. A férfiak véleményét mondom, olyan tárgyban, mit ők értenek. (Vas Gereben) Én egy igen komoly tárgyban jöttem ide magához. (Jókai Mór)
3. Az, amiről vmely írásmű szól, ill. amit vmely művészi alkotás ábrázol; téma. Költői, művészi tárgy; a dráma, az elbeszélés, az értekezés, a regény, a tanulmány tárgya; a kép tárgya; uralkodik a tárgyán; vmilyen tárgyat választ, feldolgoz; vhonnan veszi a tárgyat. E kép szabad kézzel készült egészen… És tárgya, nézd, csak hóbortos mese. (Madách Imre) Ahol a szépség, szerelem, Költői tárgyam ott lelem. (Vajda János) Új büntetésről kell most énekelnem | és tárgyat adnom huszadik dalomnak. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
4. (iskolai) Tantárgy. Fakultatív, kötelező tárgy; → érettségi tárgy; → rendes tárgy; rendkívüli tárgy. Minden tárgyból jeles. Szereti ezt a tárgyat. Ő ebből az egy tárgyból egyáltalán semmit sem értett. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Az a tudomány v. tudományos kérdés, amellyel rendszeresen v. hivatásszerűen foglalkozik vki. Jól ismeri a tárgyát. Te jól választád kedvenc tárgyadúl A kémiát. (Madách Imre)
5. (filozófia) Az a dolog, amelyre vmely gondolati tartalom vonatkozik. A fogalom tárgya.
6. (lélektan) az a létező v. gondolt dolog, amelyre a tudat ráirányul.
7. (nyelvtudomány) Az a mondatrész, ill. vmely igéhez v. igenévhez tartozó bővítmény, amely kit?, mit? (kiket?, miket?) kérdésre felel, s amelyre a cselekvés irányul, v. amely a cselekvés eredményét jelöli. Belső tárgy: a) olyan tárgy, amelyet az ige (igenév) tövéből képzett főnévvel fejezünk ki, amely a fogalom nyomatékosabb kifejezésére, a stílus élénkítésére való s az igével, ill. igenévvel együtt ún. figura etimologicát alkot (pl. az „álmot álmodik” kifejezésben az „álmot”); b) (ritka) olyan mértéktárgy v. egyéb tárgy, amelyet az ilyen belső tárgy értelmében használnak (pl. a „nagyot aludtam” kifejezésben a „nagyot” a „szépet álmodott” szókapcsolatban a „szépet”); → határozatlan tárgy; → határozott tárgy; ragos, ragtalan tárgy; → részes tárgy; → részleges tárgy; a tárgy ragja; az ige, az igenév, a mondat tárgya. Ebben a mondatban: „Fát aprít, aztán ebédet főz” a „fát” és az „ebédet” a tárgy. A tárgyas igék mellett, minden ok nélkül, következetesen kiteszik a tárgyat akkor is, ha nem akarják hangsúlyozni, akár a németek, akiknek nincs tárgyas ragozásuk. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. tárgyhalmaz; tárgyhű; tárgyjegyzék; tárgykép; tárgyképzet; tárgykerülgető; tárgylemez; tárgymagyarázat; tárgyszeretet; 2. adótárgy; ajándéktárgy; aranytárgy; beszédtárgy; cseretárgy; dísztárgy; emléktárgy; értéktárgy; kegytárgy; munkatárgy; műtárgy; nyereménytárgy; pertárgy; szaktárgy; tantárgy; tereptárgy; vagyontárgy; vizsgatárgy; zálogtárgy.
tárgyú.
