tanúskodik
tanúskodik [ú v. u] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (-jék)
1. (jogtudomány) <Személy> hivatalos (bírósági stb.) eljárás során tanúként vall, nyilatkozik, tanúvallomást tesz vki mellett v. ellen. A terhelt mellett tanúskodott. Egy fontos bűnperben tanúskodik. Törvény elé kerül a dolog, s neked tanúskodni kell benne. (Jókai Mór) || a. (választékos) <Személy> vkinek igaza mellett bizonyságot tesz. Te is tanúskodhatsz mellettem. Erről ő is tanúskodhat.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Vmely tény bizonyságot tesz vmiről; igazol, bizonyít vmit. A sok szavazat arról tanúskodik, hogy… A második világháború ékesszólóan tanúskodik arról, hogy… Az eredmény ragyogó előrehaladásról tanúskodik. Belapított orra s a fején vöröslő sebforradás tanúskodott arról, hogy forgott már csatákban. (Gárdonyi Géza) Nem tanultam, mert a tanárok magyarázata után is tudtam a leckét, hiszen erről jeles bizonyítványom is tanúskodott. (József Attila)
tanúskodás; tanúskodó; tanúskodott.
