tanúbizonyság

Teljes szövegű keresés

tanúbizonyság főnév (régies, választékos)
1. <Fontos, hivatalos v. bírósági ügyben> vmiről tett vallomás; tanúságtétel, tanúság. Tanúbizonyságot tesz vki mellett, vmiről.  Tanúbizonyságaik tökéletesen megegyeztek. (Eötvös József) A törvények előtt a fiú tanúbizonysága az apa ellen meg nem állhat. (Jókai Mór)
2. Bizonyíték (2). Élő tanúbizonyság; tanúbizonyság vmire: bizonyít vmit, bizonyítékot szolgáltat rá; vminek tanúbizonyságát adja; tanúbizonyságot szolgáltat vmiről. Az elnök tanúbizonyságát adta pártatlanságának.  Ekképpen az írás, magyarul s deákul, Megvala szép rendben; tanubizonyságul | Hogy Lajos a békét igaz okért bontja. (Arany János) Imitt-amott írt versei erős tanúbizonyságot tesznek háborgatott kedélyérő. (Jókai Mór)
3. (ritka) Vmiről tanúságot tevő, vmit bizonyító személy; tanú.  Az egész házat felhíhatom tanúbizonyságul. (Eötvös József) Tanúbizonyság a tengernyi had. (Arany JánosShakespeare-fordítás)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT