tántorgó

Teljes szövegű keresés

tántorgó melléknév (hangfestő)
Olyan, aki, ami tántorog; ingatag, bizonytalan. Tántorgó beteg, részeg; tántorgó lábak; tántorgó léptekkel jár.  [A sír] szélin állnál tántorgó lábakkal. (Csokonai Vitéz Mihály) Tántorgó léptekkel botorkált fel a tábláig, és megállt a térkép előtt. (Móricz Zsigmond)
tántorgós.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT