tantétel
tantétel főnév (régies)
1. (tudományos) Vmely tudományos rendszerben alapvető fontosságú, bebizonyított v. igazolt rövid tétel. Carnot tantétele; Pythagoras tantétele. E tantétel igazolásául Mihályt mutogatni lehetne az egyetem földrajzi szemináriumában… (Móra Ferenc)
2. (vallásügy) Hittétel, dogma. A szent atyák… sok tantételt jó hiszemben készítének. (Eötvös József)
