tankönyv
tankönyv főnév
Vmely tantárgynak v. tudományszaknak oktatás céljára a tantervben meghatározott és rendsz. tanévek szerint felosztott ismeretanyagát tartalmazó könyv. Általános iskolai, középiskolai, egyetemi tankönyv; ingyenes tankönyv; egységes állami tankönyvek; a tankönyvt engedélyezik, jóváhagyják. Kék papirosba pólyázott tankönyvek borították el kicsiny asztalát. (Babits Mihály) Találtam a tankönyvünkben Goethét és Schillert. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): tankönyvellátás; tankönyvirodalom; tankönyvjuttatás; tankönyvkiadó; tankönyvkiosztás; tankönyvosztály; tankönyvpályázat; tankönyvszerző.
tankönyves; tankönyvi; tankönyvű.
