tánczene
tánczene főnév
1. A (könnyű)zenének az a faja, amelynek dallamaira társasági táncokat táncolnak. Divatos tánczenét szerez. || a. Ilyen zene hangzása vmely hangszeren v. zenekarban. Egész éjjel szólt a tánczene. Mintha a rég elhangzott tánczenének egy-két vidám hangja csendülne meg lelkén. (Gyulai Pál) A fasorból tánczene hangzott fel. (Petelei István) A legnagyobb uraknak szolgáltatta a tánczenét, a fiatal mágnások akkoriban odajártak táncolni tanulni. (Krúdy Gyula)
tánczenei; tánczenés.
