tanári
tanári melléknév és főnév
I. melléknév
1. Tanárhoz tartozó, tanárt (meg)illető <dolog>. Tanári állás, cím, fizetés, tekintély. [A lányt] talán hozzám is adnák feleségül…, ha megemberelném magam és… tanári oklevelet szereznék. (Hunyady Sándor)
2. Tanár(ok)tól eredő, tanár(ok)tól végzett <cselekvés>. Tanári ellenőrzés, értekezlet, felügyelet, munka, működés. Tanári konferenciát indítványozott, melyet az igazgató nem hívott össze. (Kosztolányi Dezső)
3. Tanárra jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Tanári aprólékosság, gondolkodás, lelkiismeretesség.
4. A tanár működésével kapcsolatos. Tanári szoba: <vmely iskolában> az a rendsz. terem nagyságú helyiség, amelyet a tanárok dolgozószobaként használnak, és amelyben a testület értekezleteit szokták tartani; tanári vizsga. Hová lett a kísértő? nézik: Hűlt helye a tanári széken, Maga?… tán már pokolfenekén. (Arany János) Gyere be óra utána a tanári szobába! (Móricz Zsigmond)
5. Tanárokból álló <csoport>. Tanárikar, testület. A versenyre odatódult az egész város, megjelent a tanári kar is. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ja (bizalmas) Tanári szoba. Zárva találta a tanárit. Hátat fordított s visszament a tanáriba. (Móricz Zsigmond) Tízpercben… | a tanáriba hivattak. (Szabó Lőrinc)
tanárias.
