támpont
támpont főnév
1. Kiindulási pont vmely hely meghatározására, szilárd pont vmiben való eligazodásához, tájékozódásához. Nem tudott tájékozódni, nem volt semmi támpontja. || a. (átvitt értelemben) <Vmely szellemi tevékenységben. kül. vizsgálódásban> az a tény, mozzanat, körülmény, alap, amelyre kiindulásul v. a továbbhaladás során támaszkodni lehet. Támpontot keres, nyer, nyújt; támpontul szolgál. Nincs megbízható támpontunk a bizonyításra. Némi támpontot ad a vallomás. A fantázia azt ki nem találhatta. Csak Plac megjegyzése szolgált némi támponttul… (Krúdy Gyula) Olvasás közben a múlt megelevenedik kissé. Támpontokat kap az emlékezés. (Nagy Lajos)
2. (régies) Olyan hely, tárgy, amelyre lehet támaszkodni, amelyen meg lehet állni. A meredekre felkapaszkodva… keresgetik a támpontot, ahová lábaikat megvessék. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies) Támasztó, támogató erő. A közügy egyensúlya csak ebből az ellenkező hatásból nyerheté támpontját. (Vas Gereben)
3. (katonaság, régies) Támaszpont. (2) Elszakítani akarja [őket] hadműködési támpontjoktól. (Kemény Zsigmond)
4. (műszaki nyelv) Támaszpont (1).
támpontos; támpontoz; támpontú.
