támaszt
támaszt tárgyas ige -ott, támasszon; -ani (-ni)
I. Vmihez döntve, vmire eresztve helyzetében megszilárdít.
1. Vmit szilárdan álló tárgy mellé állít rézsútosan, hogy el ne dőljön. Falhoz támaszt. Botját az ajtóhoz támasztota. Hátukat egymáshoz támasztották. Egy nő megállt a Wesselényi utca és a Klauzál utca sarkán, a falhoz támasztotta a homlokát, és sírt. (Nagy Lajos)
2. (Vmivel) támaszt vmit: vmely szilárd testhez vmit alulról v. oldalról hozzáértet, hozzászorít, hogy állásában megszilárdítsa. Dúccal támasztja a falat; fejét a → kezébe támasztja. Az állványt oldalról gerendával támasztja. A fejemet a kezemre támasztva, elmélázva nézem az ajtó elé ereszkedő diófa lombjain át a kertemet. (Gárdonyi Géza)
II. Odahat, hogy vmi, vki (fel)támadjon.
1. Támaszt vmit: odahat, hogy vmi támadjon; okoz, előidéz, létrehoz vmit. Szelet, vihart támaszt; haragot, irigységet, kételyt, lázadást, nehézséget támaszt. Vajha forgószelet támasztana valaki, Hogy tégedet vén fa tőből facsarna ki! (Csokonai Vitéz Mihály) S jaj annak a népnek, vétkezett az sokat, Kit a bosszuálló Isten meglátogat! Akkor is elküldte öldöklő angyalát, Széles e hazában támaszta döghalált. (Arany János)
2. (csak határozóval v. tárggyal) (ritka, régies) <Halottat v. annak látszót személyt> életre kelt; feltámaszt. Halottat támaszt. Talapór khán kivonszolja a homok közül vele eltemetett társnőjét…, életre támasztja. (Jókai Mór)
3. Érvényesíteni igyekszik vmit. Igényt, jogcímet, követelményt támaszt. Az oldalrokonok igénypört támasztottak a hagyatékhoz. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. fal, kerítés.
Igekötős igék: alátámaszt; feltámaszt; hozzátámaszt; kitámaszt; megtámaszt; nekitámaszt; odatámaszt; rátámaszt.
támasztás; támasztgat; támasztható; támasztott.
