tamás
tamás főnév (-t, -ok, -a) (ritka)
Kételkedésre hajlamos személy. <Rendsz. ebben az állandósult szókapcsolatban:> Tamás vmiben: kételkedik vmiben, kétségbe von, nem hisz vmit. Tamás vagyok benne, hogy ennek az eljárásnak meglesz a kívánt eredménye. Tamás volt benne: annyit tesz, mint „hitetlenkedett”. (Jókai Mór)
