tallér
tallér főnév -t, -ok, -ja (történettudomány)
1. Nálunk a XV. századtól a XIX. századig használt s eredetileg egy arany forint érétkű ezüstpénz. → Lázsiás tallér; → leveles tallér; máriás tallér. Az utolsó tallérokat 1867-ben verték. S Bécsből itthon voltam, megcsinált gavallér, Mert a pénz ezüst volt, s mind megannyi tallér. (Garay János) Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a biró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe. (Arany János) || a. Ez mint pénzegység, ill. az ezzel kifejezett érték.
2. Némely országban használt, eltérő értékű ezüstpénz. Birodalmi tallér. Csupa jó oroszlán [= oroszlánt ábrázoló] tallérok voltak azok, aminőkkel a törökök fizettek hajdanában. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): susztertallér.
tallérnyi; talléros; tallérocska.
